Tegnap kombinációs talaj és szertorna gyakorlatok voltak a fővárosban. Hajnalok hajnalától kezdve folyamatosan szakadt az eső, amit csak súlyosbított, hogy a kora délutáni órákig masszívan ráfagyott az egész hóbelevanc a flaszterre. Az udvarból alig sikerült kijutnom, lendületből kellett volna…

Na ugye, megmondtam, hogy megint havazni fog! Egyesek azt hiszik, hogy pusztán időjárás jelentést kellett ehhez néznem, de én nem használok ilyen olcsó trükköket, ez színtiszta jövőlátás volt, úgyhogy már csak meg kell várjam, hogy befagyjon a feneketlen tó és mehet is a vízen járás projekt,…

Leesett a hó. De, hogy minek?! Ha a vércukrom teszi, akkor legalább tudom, hogy sürgősen be kell tolni egy óriás pöttyöst (mint tudjuk napi rendszerességgel esik le a vércukor szintem), de ez kb. annyira hiányzott, mint kínai piacra a számlatömb. Értem én, hogy így kevésbé szikrázik a szánkó talpa…