Tegnap minden bizonnyal erőteljesen magnéziumhiányos állapotban lehettem, legalábbis a reklámból kiindulva, ami szerint nő a feszkó, ha lecsökken a szervezet magnézium szintje. Egész pontosan az én szervezetemből teljesen kiürült, mert majd szétbaszott az ideg. Ugye a mocskos szemétládák, hívjuk őket meteorológusoknak azt állították, hogy szórványosan futó záporok várhatók, de semmi komoly. Amiben én tegnap hazabicikliztem az konkrétan nem futott, hanem fölöttem állt egész végig, én meg csak azért nem áztam bugyiig, mert még mindig nem hordok. A sűrű sötét felhők között azért rengeteg megvilágosodás ért útközben, szóval összességében tanulságos napnak is tekinthető. A kerékpárokon a sárvédő mint olyan ugye arra van kitalálva, hogy ne a pofádba nyomja az aszfalton felhalmozódott folyadékot a kerék (erre ott vannak a szembejövő autók), ellenben tetemes mennyiségű esőnél (lásd tegnap) pont arra alkalmas, hogy ezt a vízmennyiséget a közelben elhaladó cipődbe vezesse (aki nem hiszi próbálja ki, de szerintem nem ennyire szkeptikus senki, hogy ingyen szopassa magát felhőszakadásban). Mire hazaértem a szó legszorosabb értelmében lehetett önteni a vizet a cipőmből, de hál istennek a gyöngyszövet a sarat kellőképpen megszűrte, így kívülről még úgy is festett a szép piros csukám, mintha most szart volna rá egy tetszőleges, már régen kihalt dinoszaurusz. Az autósok hál istennek sokkal jobban nyomták neki, mint általában, hogy minél kevesebb időt töltsenek ilyen veszélyes körülmények között a forgalomban, és szembe csak minimum 5 tonnás járművek jöttek, amik úgy emberesen beterítettek könnyed, sáros esővízzel. Nem is lett volna igazi a buli, ha mindez szélcsendben zajlik, de természetanya humoros kedvében volt és biztosította a tartós szembeszelet (illetve váratlan oldalszéllökéseket, amiket ezúton is szeretnék megköszönni) az út teljes időtartama alatt. Ja igen, a pozitívumok: mivel már az új biciklis nacim volt rajtam a popim nagyon kényelmesen utazott egész végig, amit az összes többi testrészemről már nem lehet elmondani. A csomagtartó táskát esőben különösen élvezetes volt felszerelni (már üresen, száraz körülmények között is 10 percembe telt elsőre, telepakolva kihívás volt), kicsit féltem is, hogy helyben meglincselnek, mert azt hiszik lopom a szekeret, de hál istennek, az eső miatt a csőcselék is otthon, vagy legalábbis fedél alatt maradt. De legalább nem laboratóriumi, hanem éles körülmények között kiderült, hogy a tatyó nemcsak mérsékelten vízálló, hanem hogy teljesen, legalábbis nem vettem észre szivárgási gondokat. Harmadsorban pedig nem kellett bicikliseket kerülgetni a kerékpárúton, mert nem volt még egy olyan állat bátor fiatalember, aki dacolt volna a természeti erőkkel és két keréken vágott volna neki bármilyen 10 méternél hosszabb útnak. Mostanában tuti nem megyek sehova bringával, elég csúnyán összekaptam a természettel és szerintem berághatott, amiért elküldtem a kva anyjába.
Ma meg ugye, amikor mindenhol narancssárga és magenta színű riasztás van, meg országos felhőszakadásról veri a nyálát minden hírcsatorna, ezer fok volt egész álló nap, amitől két olyan pisztolytáskát izzadtam hónaljba, amibe a Piszkos Harry féle stukik is elférnének. Asszem Magnum, de nem ez a jubileumi marc de champagne, hanem amelyikkel lőni lehet. Ezennel beadnám a jelentkezésemet időjósnak, így ránézésre semmiben nem különbözik a távgyógyászattól és TV-n keresztüli jószerencse küldéstől, elég csak nagy általánosságban baromságokat beszélni, oszt ha bejön jó, ha meg nem akkor ráfogjuk arra, hogy feltételes módban beszéltünk, ami ugye bármilyen kimenetelt jelenthet (esetleg a nyuszira).
