Tegnap reggel havazott. Konkrétan hó esett az égből. Érted?! Most vagy nagyon kiütöttem magam és 3 évszakot aludtam át keddről szerdára virradóra (kicsit morcos is voltam reggel, ez a túlalvás egyik tünete), vagy cseréptörés van. Már majdnem hoztam is a nemlétező tárolómból a nemlétező szánkómat, de délre már sokat enyhült az idő, úgyhogy másfél napja folyamatosan esik az eső. Gondolkodok rajta, hogy elkezdek fát gyűjteni a bárkához. Sicher, ami biztos. Most bezzeg senki nem áll sorba fagyiért, nem is értem. Az esővel önmagában még nem lenne gond. A nagyobb baj, hogy csak négy fok van, ami az orkánerejű szél miatt csak két foknak érződik. De nem fogom elővenni a téli cuccaimat, még a végén lebuziztok.

Lássuk be a szél nem az ernyők legjobb barátja. Háromból lehet választani. Egy: ernyő a kézben, küzdelem az elemekkel, ernyő a kukában, pacallá ázol. Kettő: esőkabát, ami a víz jelentős részét derék alá vezeti a kitűnő nedvszívó képességű gatyádba, amiben egész nap kucoroghatsz a forgószékedben. Még ha meg is szárad délutánra a gatyád, akkor is egy nedves széken ülsz, felfázás, 20 percenként  mosdó és lőttek az éjszakai alvásnak is. Három: masszív ernyőd van, mert megengedheted magadnak, hogy ne csak összecsukhatós kínait vegyél (már ezért utál mindenki), ellenáll a szélnek, hős vagy és száraz. Cserébe nem látsz ki alóla, mert az arcodba kell húzni, amikor beledőlsz a következő széllökésbe, mindenkinek nekimész és a harmadik vizes gatyás játékos hirtelen felindulásból agyonver azzal az ernyővel, amit a legközelebbi kukában talált. Tavasz van...