Engem egy világhírű ember sem ölelt meg az utóbbi hetekben, mint egyes, meg nem nevezendő, Varsóba emigrált rokonomat, ahogy azt a blogján láttam, de végre lehullt a lepel a lökéshullám kezelésről és hála az égnek sem holttest, sem hullámmedence nem volt a buliban. Sőt, igazság szerint elég illúzió…

Tegnap elszóltam magam. Már éppen megjegyeztem, hogy hiába fagyok csontig néhanapján a buszmegállóban, még mindig két zsebkendővel le tudom hozni a napot, az meg télen nem tétel, a Titanic végén ennél több is veszett a mozikban, amikor Jack elsüllyedt, mint Hummer a Balatonban. Ma már úgy keltem…