Engem egy világhírű ember sem ölelt meg az utóbbi hetekben, mint egyes, meg nem nevezendő, Varsóba emigrált rokonomat, ahogy azt a blogján láttam, de végre lehullt a lepel a lökéshullám kezelésről és hála az égnek sem holttest, sem hullámmedence nem volt a buliban. Sőt, igazság szerint elég illúzió romboló volt az eljárás, ha figyelembe veszem, hogy mennyibe került időarányosítva, ekkora költségvetésből már lézershownak kellett volna lennie escort lányokkal, akik Richard Kleidermann klasszikusokat hárfáznak a férfiember nemesebbik részén, de se lézer, se hárfa. Ezzel szemben betoltak egy kifuserált defibrillátort, ami 100 forintossal működött, de igazából örültél, amikor véget ért a menet, mert annyira azért nem volt ez joyride, ahogy azt mondjuk egy teleshopos rövidfilmben eladták volna felhőtlen mosolyú emberekkel (mondjuk ott még az intim gyantázást is a világ legkellemesebb érzéseként vázolják fel, már direkt növeszted a dzsumbujt, és várod a forró gyantát).
Szóval felvázoltam az új játékosnak is, hogy nem a rendszeres munkahelyi szopás miatt fájdult meg a térdem, ellenben nem akar helyreállni a világ egyensúlya, a kecskét meg nincs szívem levágni otthon, szóval jöhet a varázslat, készen állok, mint Spongyabob Kockanadrág. A cuccnak több erősségi fokozata van állítólag, nekem beállították a rinyálós fürdős k*rva szintet kórtörténetem alapján megfelelő szintet, oszt ráadták a gyújtást az erőműre. Azt hittem fel fog robbanni a pics@ba és csak remélni mertem, hogy az uránium-pogácsákat már a Szovjetunióban kiszerelték belőle, mielőtt importáltuk természetgyógyászati céllal, nem mintha nem lenne tökmindegy, hogy nukleáris, vagy sima robbanásba pusztulok bele az epicentrum közepén. Zörgött, kattogott, pittyegett és a menet végével pont olyan hangot adott, mint a játéktermi gépek, amikor elveszted az utolsó életed is és újabb érmét kellene bedobni a folytatáshoz. Pozitívum, hogy a kezelés alatt nem folyt az orrom, mert hanyatt kellett feküdni, és a bal lábamat is kellemesen hidratálták babaolajjal, amit persze aztán képtelenség letörölni, így vastagon jutott a gatyám belsejébe is, de nem került be a top10 kellemes élmény kategóriába. 2x5 perc lehetett a teljes szeánsz, jött abból a botból minden: lökés, áram, jószerencse, meg rontás, valamelyik csak használ valamit, de ha nem, máris belengették egy plusz kezelés lehetőségét, mert ugye ez sem egzakt tudomány, minél több a pénz, annál jobban gyógyulsz. De, lévén el lehet számolni egészségpénztárra, adok ennek a mágiának is egy esélyt, hátha. A kezelő csaj is elég szimpatikus volt, de már arra sem emlékszem, hogy magasabb-e nálam (ez ugye fontos), meg elsőre nem dobunk be randikérős ajánlatokat (hülyét bármikor ráérek csinálni magamból), még a végén feljebb tekeri a villámló boton az ellenállást, aztán örülhetek, ha csak a térdemet fogja csapkodni vele. Előbb gyógyuljak meg, majd utána ráérek lesérülni megint.
