Ez volt a tegnap este jelmondata, amikor is rommá zabáltuk magunkat. De tényleg, úgy emberesen! A romok aztán műemlékvédelem alá kerültek és a világörökség részévé nyilvánították őket, mi meg tovább ettünk. Szóval az egész azzal kezdődött, hogy Máténak születésnapja…

Emlékeztek még arra a vidám énemre, aki célul tűzte ki, hogy a mindennapos mókuskereket megpróbálja egy kicsit elviselhetőbbé tenni a körülötte lévőknek? A mai napon a multi katonái rátaláltak és orvul hátba lőtték, majd, hogy teljes legyen a kép a saját lövészárkán…

Ma reggel eskü, hogy úgy keltem fel, hogy csupa vidám és jó dolgot fogok írni, de mire eljutottam a gép elé, tudatosult bennem, hogy ezen mondatot lezáró írásjel után fájó üresség következne, ha ezt az elhatározást szigorúan tartani szeretném. Miről is lehetne még értekezni?…