Emlékeztek még arra a vidám énemre, aki célul tűzte ki, hogy a mindennapos mókuskereket megpróbálja egy kicsit elviselhetőbbé tenni a körülötte lévőknek? A mai napon a multi katonái rátaláltak és orvul hátba lőtték, majd, hogy teljes legyen a kép a saját lövészárkán belül egy bajtársa is a szeme közé engedett egyet. Egy jelöletlen sírba kapartam el a "kemény munkával előre lehet jutni" meggyőződésem mellé, úgy hiszem egyikre sem lesz szükségem a továbbiakban. Mostantól én leszek az elmúlt karácsonyok szelleme, amíg meg nem lelem a kiutat, vagy rosszabb esetben meg nem köszönik a részvételemet a renitens magaviseletem miatt, reggel bemegyek, leülök, zene a fülbe, ha kérdeznek válaszolok, elvégzem a dolgom, a nap végén felállok és ennyi. Felesleges energiapocsékolás minden egyéb, amit ezen idő alatt csinálnék, úgyhogy az ózonlyuk tágulás és a környezettudatosság jegyében ezennel átállok energiatakarékos üzemmódra. Aki szórakozni akar járjon moziba, vagy vidámparkba.

Na de vissza a vidám dolgokra...őőőőőőőőőő, ne segíts, az előbb itt volt a nyelvem hegyén! Tegnap megvolt a szokásos havi mosolyfrissítés, ami váratlanul egész simán ment, agyban robbanó színes festékpatronok nélkül. Már ebben sem bízhat az ember, hova tart ez a világ?! Megdicsértek, hogy szépen alakul az ínyem (kefélem is eleget esténként a fogközöket), levették az összes feszítő gumisort, kaptam két vadiúj szekciós ívet, oszt csókpuszipá. Az egyetlen extra annyi volt, hogy az elején megkérdezték, hogy nem lenne-e gond, ha a jelen lévő rezidens hallgató is bámulná a kitátott számban matatást (hozzátették, hogy még nem öltözött át, kicsit féltem, hogy jelmezbálból jött éppen, de csak civilnek volt öltözve, szal nem volt semmi váratlan). Gondoltam, ha arról a csinos kiscsajról van szó, aki legutóbb a szomszéd széknél polírozott, akkor miért ne, nem vagyok semmi jó elrontója, legalább lenne rögtön közös témánk, de legnagyobb bánatomra egy masszív felépítésű fiatalember téblábolt a rendelőben, aki meg továbbra sem célcsoport. Pikk-pakk végeztünk, legombolták rólam a hat gurigát, megkérdezték, hogy nyom-e valahol az új készlet és hogy nem feszít-e nagyon, én meg nyugtáztam a szokásos válasszal, hogy minden patent. Estére kiderült, hogy késleltetett kínzást foglalt magába a kifizetett összeg, mivel épp csak annyival kisebb méretet kaptam a merevítőkből, hogy az összes fogam elkezdjen sajogni már megint, mivel már a gumis feszítők is kikerültek a rendszerből, így most megint annyival mozdultak el a megmaradt játékosok, hogy pépeset tudjak csak enni. De legalább éjszakánként már nem kell semmit felvennem az alsógatyán kívül (hol van már az álomsapkás korszak?!), így vidáman tudok inni hajnali háromkor is (na nem mintha emiatt fel tudnék/akarnék kelni), sőt egy esetleges féktelen buli utáni gyomorforgató egyhelyben fekvéskor sem kell félnem, hogy a mesterséges szájzár miatt nem tudok egy embereset taccsolni, anélkül, hogy ne szűrném meg fogsorral előzetesen (teszem hozzá mind a bulizás, mind a rókavadászat lehetősége annyira esélyes, mint Stevie Wonder a céllövöldében)...és most megyek kísérteni!