Hallod, amit én itt összeszenvedtem vasárnap az új telefon beüzemeléssel, az simán bekerülhet a krónikákba. Azt hinné az ember, hogy csak berakja a SIM kártyát az új vasba, aztán hadd szóljon. Normális, műszakilag nem fogyatékos embereknél ez minden bizonnyal így van, én meg amúgy sem az egyszerűségéért szeretem az életet, miért pont ez ment volna zökkenőmentesen.
Miután sikerült lenyugodnom az egy milliméteres fólia elcsúszás után, nekiálltam kiírogatni, hogy milyen programokat használok, az összes feljegyzést, titkos jelszót, nukleáris rakéta indító kódokat lejegyzetelni, mert ugye az utóbbi 5 évem a régi telefonomban volt. A SIM kártyára másoltam a névjegyeket, hogy majd mennyivel könnyebb lesz így importálni az új telefonkönyvet. Aha, ja! Konkrétan egy kumma karaktert nem látott a kártyáról az új telefon, de még olyan menüpontot sem találtam, amivel valamiféle kontaktot tudtam volna teremteni vele, de nyolcmillió háttérkép közül simán tudtam bármelyik alpontból válogatni. Még jó, hogy már elpakoltam a régi telefont, vegyük elő újra. Persze 5%-on volt az akksija, úgyhogy kábelre kötve elkezdtem bohóckodni vele. Kártya vissza, újra SIM kártyára, meg a létező összes helyre kimásol, telóba be, régi elpakol, most már biztos jó lesz alapon. Nos, nem! Sebaj kártya ki, teló elő, vissza a régibe, névjegyek google fiókba szinkronizál, kivesz, újba berak, lássuk! Teljes a névsor, örülök, mint Rubint Réka bármikor bárminek, de nagyon hamar kiderül, hogy CSAK névsor van. Számok, e-mail címek egy deka se, de azt mindenhova be tudja írni, hogy LG készülékről lettek kimentve az adatok. Gratulálok, ezzel sokkal beljebb vagyok, ha nem mondod észre sem veszem, hogy milyen volt az előző készülék. A következő laza másfél órában kézzel kiírtam az összes számot (még így is baromi sok volt, hogy alig van ismerősöm), amit aztán egyesével pötyöghettem be, így nevenként két hibázási lehetőséget kihasználva szerintem rossz, de nem fiktív számokkal teli névjegytáram van, szóval sanszos, hogy özvegy Bakáts Sándorné Irma nénit az őrületbe fogom kergetni, pedig csak az egyik ismerősömet próbálom elérni immár százhatvankilencedjére, úgyhogy vagy a TEK-esek rúgják rám az ajtót, vagy jogerősen kapok 100 évet nyugdíjas zaklatásért.
Így visszanézve a fóliázás volt a ligeti séta rész, minden ami utána jött csak egy kelés a seggemen. De most már minden működik (bár menet közben még egy két vakfolt biztos felszínre kerül), nyugodtan alszom, legalábbis az aktivitásmérő is azt állítja, hogy iszonyat jól alszok mélyen. Teszem hozzá a karkötő párosítása is 20 perc aktív kutatómunkába telt az interneten, mivel a telefon nem akarta felismerni, holott ugyan az a kínai banda gyártotta mindkettőt, de egy applikáció javításának javításával végül sikerült orvosolni a problémát, tényleg nem volt bonyolult, ááááááá, főleg nekem nem! Ma már majdnem léptem 5000-et is (egyszer, ha megint rajtam lesz a szapora, lemérem, hogy a WC meg a kanapé között egy nap alatt mennyit teszek meg), amivel 113 kalóriát égettem el, kár, hogy egy fél Oreo keksz elmajszolásával ennek helyből a kétszeresét veszed magadhoz (én meg ugye nem állok meg egy fél Oreonál), a karperec meg nem szól, hogy ne zabálj annyit te disznó! Annyira azért nem okos.
