A tegnapi nap sem indul komoly esélyekkel a "legjobb nap az évben" versenyen. Kezdődött azzal, hogy már a kora reggeli kondi miatt át kell gondolni, hogy mit is viszek ebédre, mivel az öltözőszekrények nem klimatizáltak. Így, ha pont tejfölös tojássaláta van soron sushival, akkor már egyszerűbb ha beveszek egy csapott evőkanál szalmonellát, tök felesleges cifrázni kajával az amúgy is elkerülhetetlen végeredményt. Mivel még nem vagyok teljesen ritmusban, így sajnos pont egy emberes adag gyros következett szerdára isteni tzatzikivel. Mit lehetett tenni, bíztam a jószerencsémben (tudom, én vagyok az állat, hogy még mindig hiszek benne), de legalább minimális óvintézkedéseket foganatosítottam, még ha nem is a bélfertőzés megelőzése végett. Az ubit már este felcakkoltam, hogy ha netán levet engedne, akkor azt még korán reggel leönthetem róla. De ez a kis buzi csak 30 perccel azután vált hígfossá, miután ráöntöttem a dresszinget, de lévén okosabb vagyok, mint egy ötödikes, így rommá gumiztam a dobozt, bezacskóztam, ismét legumiztam, úgyhogy gyakorlatilag volt egy hordozható vákuumkamrám. A kisütött csirkemell darabok mellé meg bevágtam a sült zellert (mert én ilyen atom egészségesen táplálkozom, a rudit meg éjszaka eszem, amikor senki nem látja), aztán irány a konditerem. Az edzés végén, amikor gyanútlanul kinyitottam a szekrényemet, azonnal egy görög gyorskajáldába vizionáltam magam, a szó legszorosabb értelmében éreztem, hogy itt árulás történt. Rögtön az uborkára gyanakodtam, hogy valahol rést talált a pajzson, de nem. Az a minimális, nagyjából kiskanálnyi olaj, ami amúgy addig a húson, meg a zelleren helyezkedett el egyenletesen, másfél óra alatt, a gravitációnak megadva magát szépen lecsöpögött a függőlegesen álló doboz aljára, ahol, lévén nem NASA tervezés eredményét tartottam a kezembe, az illesztésnél szépen le is engedte a fáradt olajat, egyenesen a válltáska aljára. Nem mondom, a zellerrel keveredve olyan illata volt, mint egy első osztályú bolognainak, de mindenhol csíkot húzott maga után, mint egy éticsiga. A melóban persze nekiálltam papírtörlőkkel menteni a menthetőt, kevés sikerrel. Persze ezt is kabátban, sállal a nyakamban kellett megtennem, így jobban leizzadtam az agyamat, mint az edzésen, csatakos volt rajtam az öltözet és igazából a tatyó sem lett tökéletes, úgyhogy hétvégén lehet bedobni a mosásba.
Aztán persze ebédre feldolgoztam az immár update tízezer kategóriás, csökkentett olajtartalmú, fehérje és rostbombát. Néhány órával később jött is a robbanás. Azt ugye tudjuk, hogy hobbi-laktózérzékeny vagyok, teljesen randomban gondot okoznak a tejes ételek, amit sikerült az uborka képében egy nagy adag termittel is leöntenem. Ennyi erővel kovászos uborkát is ehettem volna aludt tejre, gyakorlatilag 20-ra húztam lapot ezzel a kombinációval, úgyhogy délutánra olyan hangokat adtam ki magamból a legnagyobb csend kellős közepén, mint akiben egy vuki, meg egy zsiráfborjú vívja a haláltusáját. Ma meg ugye meg kellett enni a maradékot, úgyhogy vagy szavannás természetfilm aláfestő hangok lesznek egész éjszaka, vagy egy újabb rész a Csillagok háborújához.
