Mivel tavaly már az összes létező varsói nevezetességet bemutattam, így idén már élménytúra jellegű beszámolók következnek, minimális lebombázott, vagy újjáépített építészeti műremekekkel, de nem kell pánikba esni, ura vagyok a helyzetnek.

Mivel a vonatok még mindig pont annyit késnek, hogy ne érd el a csatlakozást, így sikerült kicentiznünk a reptérre érkezést, még 12 perc volt hátra a kapuzárási pánikig. Kivételesen se Russ, se az én lábam közé nem tolták be a fütyülős botot, így meglehetősen egyszerűen jutottunk át az ellenőrzéseken és még az arcunk miatt sem választottak ki "szúrópróba szerűen" a sorból, pedig csak úgy csattogtak a latex kesztyűk körülöttünk. A gépre is sima volt a beszállás, közepes mennyiségű idiótával, és felszállás előtt sem kiabálta senki, hogy leszakadt a bal köpeny, esetleg Allah akbar! (amit amúgy nekem javasoltak, ha netán megpróbálják elkobozni a security kapunál a szakállolajamat, meg a waxomat, mert ugye anélkül még ennél is rosszabbul néznék ki). Pont a szárny mögött ültünk (és már az ablakon is ki mertem nézni felszálláskor, hányás nélkül), ez a kép közvetlenül az előtt készült, hogy az egyik hajtómű kigyulladt...csak viccelek, ekkor már rég égett mind a kettő.

Miután sikeresen landoltunk és Zsu is kiért elénk a Trump miatt 95%-ban lezárt városon keresztül, elfáradtunk a Legia stadionhoz, hogy megváltsuk a világot a másnap estére érvényes, lengyel szuperkupa döntőre szóló jegyeinket. Merész vállalás egy nappal előttig várni, de magyarok vagyunk, a középső nevünk veszélyes. Útlevéllel, vagy személyivel lehet jegyet venni (meg pénzzel), úgyhogy névre szóló ticketet kaptunk és nyilvántartásba is vett minket a lengyel titkosszolgálat, ha esetleg jó magyar szokáshoz mérten felgyújtanánk a szektorunkat, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt elképzeltük.

Voltunk vagy ketten (valami 27000 körüli szám rémlik, de a lengyelem még mindig nagyon gyenge), a meccs előtt át is estünk a kötelező gyorstalpalón: mi vagyunk a legjobbak (egyértelmű), a kurwa ott is azt jelenti, mint itthon, 2-3 egyszerűen megjegyezhető rigmus, csak hogy ne tűnjünk egyértelműen turistáknak, illetve néhány sör vodkával, hogy a lengyel is jobban menjen. A lengyel szurkolókról tudni kell, hogy nagyon agresszívnek tűnnek, de igazából figyelnek a másikra, annyit isznak, hogy Zacher Gábor csak pislogna, hogy ezek még hogy lehetnek életben és alapvetően nagy hangulatot tudnak csinálni.

Mióta csak meccsekre járok (ez volt a harmadik gurulós focimeccsem), még soha nem nyert az, aki miatt ott voltam, így nagyon kicsire összehúztam magam, amikor most is kikapott a hazai csapat. De nem kezdtek el repkedni a kukák, meg a székek (gondolom egy varázsló sem volt a közelben), emberi módon szépen hazaindult mindenki. A buszon egy kicsit azért aggódtam, amikor a pesti csúcshoz nem is hasonlítható szardínia effektusban nyomakodott fel mindenki, hogy aztán ütemesen ugrálva elkezdjenek lengyel dolgokat üvölteni, de mivel még a kismamák és a nyugdíjasok is halál nyugodtan ücsörögtek (esetleg már halottak voltak), így én sem feszültem rá nagyon a témára. Aztán még hajnali kettőig ment az ivászat (ha azt válaszoltad a kérdésre: mit kérsz inni? semmit, köszi jól vagyok, akkor kikértek egy sört meg egy vodkát, bele sem merek gondolni, hogy mi lett volna, ha tényleg kérek valamit), kicsit örültem is, amikor szóltak, hogy zár a csehó, kezdett már a májam kifulladni. De a lengyelek halál jó arcok, mindenki tört angollal, közepesen behorzsolva eldumálgatott a másikkal és még fizették is a teljes cechet, pedig akkor találkoztunk először.

Kontynuować...