Most, hogy már végre nem sonkás-tojásos-retkes-kalácsosat hányok a húsvéti hedonista napok után és végre kiürül a szénhidrátokkal és cukrokkal telített szervezetem, itt az ideje egy kicsit pötyögni. Meg különben is meghúztam a kerékcserélő izmomat (már csak 29 perc és 56 másodperc választ el minket az F1-ben mért legjobb időtől), úgyhogy az egyhelyben ülés most nagyon megy.

Idén már látásból találkozhattunk a tavasszal, ha más nem naptárügyileg egész biztos, mert az időjárás manapság már nyomokban sem emlékeztet senkit arra, hogy ideje lenne szoknyában járni, például nekem sem fordult meg mostanság a fejemben egyáltalán. De már semmi kedvünk visszaállni a téli menetrendre, úgyhogy akármi van, itt tavasz lesz és kész. Így fordulhat elő, hogy miközben a kisnyugdíjasok pincsit eregetnek a parkban az orkánerejű szélben, az emberek sálban és sapkában sorban állnak fagyiért. Érted, hisz tavasz van! Senkit nem zavar, hogy a hűtőstandot be sem kell dugni, megoldja magának teljesen önerőből, meg már amúgy is eltelt fél év, amikor legutóbb elnyalhattál egy fél gömböt 300 Ft-ért, ennyiért a hülyének is megéri, akár egyujjas kesztyűben is.

A másik különös állatfajta a szkeptikus reinkarnációs tanonc. Vannak bizonyos zebrák, ahol nem feltétlenül a gyalogos érdekeit nézik és csak az olimpia évében vált néha zöldre a lámpa (már ha egyáltalán benyomod a gombot, hogy át akarsz menni, ha több időm lenne egyszer rádobnék egy délutánt, hogy kiderüljön ki meddig képes ácsorogni az örökké piros lámpa előtt, mielőtt kinyírja magát, vagy hazamegy), és már kezded elhinni, hogy a túloldali emberek konkrétan ott születtek. A merészebbek viszont, akik nem félik a halált, hülyék, indiaiak, vagy csak hullajelölt színtévesztők, nekilendülnek még a veszélyes zöld alatt, hogy ő most biza át fog érni, viva la resistance! Kár, hogy négysávos az út és utoljára a békás lépegetős játékban is csúfos kudarcot vallott, így a negyedik felfestésnél megtorpan (gondolom itt elkezd hangosan üvöltözni a fejében az őrangyal/józanész/DJ Bobotól a Celebration), de ugye innen már szégyen lenne visszafordulni. Ezért elkezd álldogálni az út közepén, bízva benne, hogy egyszer csak zöld lesz a kisember (az UFO figyelők is többször látták már), persze mind tudjuk, hogy nem fog, ahhoz meg kellett volna nyomni a gombot, a többiek a járdán meg kivárásra játszanak, úgyhogy mindenki ledudálja a pics@ba őket és ekkor még nekik áll feljebb. Fel kellene gyorsítani ezt a természetes kiválasztódás dolgot és bevezetni a KRESZ-ben, hogy az úton ilyen helyzetben az autósnak van elsőbbsége. Aki meg nem bír a seggén maradni, az csak ugrálgasson, soooook szerencsét.