Most nem azért, mert mi mentünk, de megvittük a jó időt a lengyeleknek. Végig szakadt az eső amíg a légtérbe nem értünk, és egy apróbb megingástól eltekintve (ekkor kirándultunk Gdanskba, így azt hihették az égiek, hogy elmentünk, így nekiállt esni az eső, de amint visszatértünk Varsóba, ismét normalizálódott a helyzet) végig napsütéses időjárás volt, ezzel le is tudták lengyel barátaink az egy hetes nyarat, szívesen! Majd küldjük a számlát.
A hétvégéből nagyjából annyi van meg, hogy ettünk. Sokat. De nem úgy magyar sokat, hanem lengyel sokat. Zsureket cipóban, anélkül, megint cipóban, nagy biznisz lehet ez az ehető étkészlet üzletág is, még mosogatni sem kell, de szó szerint kiesznek a vagyonodból. Tengeri herkentyűket, hagymalevest cipóból (ez a cipózás nagyon bejött), sajtokat, melegszenyát, pirogit, kecskeburgert, türelmetlenül a WC ajtón kopogó nénivel, aki aztán az értesüléseink szerint be is robbantott a perem alá, úgyhogy onnantól inkább mindenki tartogatta a pisit a következő vendéglátóipari egységig.
Aztán ugye inni is csak kellett a nagy hőségben (Varsóban ez 25 fok körüli tetőzést jelent, ki is adták minden bizonnyal a hőségriadót, de erről majd később), vizet meg igyanak a lovak, úgyhogy léböjtkúra volt sörrel megágyazva. de azt sem holmi kerti bútor székben, azt lehet itthon is. Kapaszkodj meg a gatyádban/bugyidban, ezek megalkották a kocsma játszóteret, a nyessél be nyugodtan, hidd el marha vicces lesz szlogennel. Ennyivel előrébb járnak nálunk...Nem tudod pontosan eldönteni, hogy mikor álltál be, mint a gerely, mert már az elejétől kezdve mozog a padló. Zseniális.
Aztán lementünk a plázsra is, ahol a helyi Schobert Norbi család (bár gyanúsan belterjes gazdaság az egész, mindeni ugyan úgy nézett ki és négyen voltak...ennyi ember nem rajonghat egyszerre a zumbához), megugrabugráltatta a lelkes önkénteseket. Jól sejtitek, mi nem voltunk köztük, de a hely hivatalos honlapjára feltöltött videók, képek hátterében ismerős arcokra bukkanhattok, és most nem a "nagyonmagyar" együttes tagjaira gondolok. Jobb ez, mint a "hol van Waldo" játék, meg az különben is Amerikában dívik. Itt már azért meleg volt rendesen, úgyhogy az első alibi alkoholmentes koktél után vissza kellett állnom a sörre. Még a végén kiszáradtam volna.
Piát nagyjából sehova nem lehetett bevinni, de hála az égnek nem volt testüregekre kiterjedő motozás, hazafele meg igénybe vettük a két part közötti menetrend szerinti hajót, amit ha minden igaz, csak helyi lakosok használhatnának, turisták nem. Így 5 percig nagyon lengyelül kellett néznünk ki a fejünkből, a beszélgetést pedig érthető okok miatt hanyagoltuk, mert az 5 mondatos nyelvtudásunkból semmi értelmeset nem tudtunk volna kihozni. De kijátszottuk a rendszert (esetleg nagy ívben szartak ránk), átjutottunk, senki hozzánk se szólt...nem mintha bármit is megértettünk volna belőle.
Ez meg olyan, mintha csak oda lenne photoshopolva. De egyrészt nem értek a fotóbolthoz, másrészt ez kajakra ott van kiállítva a parton. De nem újságpapírból van. Nem mindent kell érteni, na!
Kontynuować...
