Ma reggel eskü, hogy úgy keltem fel, hogy csupa vidám és jó dolgot fogok írni, de mire eljutottam a gép elé, tudatosult bennem, hogy ezen mondatot lezáró írásjel után fájó üresség következne, ha ezt az elhatározást szigorúan tartani szeretném. Miről is lehetne még értekezni? Ötletek? Az időjárást mindenki fel tudja mérni egymaga is, ha kinéz az ablakon, pornót gondolom senki nem néz (mint ahogy én sem, igazából a szó jelentéséről sincs fogalmam, csak a google dobta fel, pedig csak a poroltóról - vagy porral oltó?! - szerettem volna részletesebb információkat megtudni), szűkülnek a lehetőségek.
Az egészségi állapotom masszívan el kezdett hanyatlani, hiába a mindennapos testmozgás, meg a közel Norbi szintű egészséges életmód (tudjátok cukor, energia és élvezetmentes fitneszrúd 5-6 vaníliás karikával saslikba fűzve), csak sikerült egy kisebb megfázást összeszedni, amit azóta gondosan nevelgetek, ma sikerült a torokfájós, orrszívogatós fázisba lépni (ami kis képzelőerővel akár egy francia elit étterem fényűző csiga- és vagy osztriga sokfogásos lakomájává válhat...tudom undorító, de a mai világban kötelező elem valami megbotránkoztatót, vagy gusztustalant írni, mert az hozza az olvasottságot). A bal vesém is gyanús jeleket kezdett küldeni az agyam fájdalomközpontjába, ami biztos jele annak, hogy már egy hónapja el kellett volna mennem a bábszínházba egy rövid matiné erejéig, de persze a robot mellett (igen, van egy robotom) erre sincs időm. Csak remélni tudom, hogy egy nagyon magas karátszámú drágakő fejlődik bennem, azt sem bánom, ha természetes módon kell megszülnöm, az minden szenvedést megérne. Mivel a jó dolgok soha nem járnak egyedül, úgy fest, hogy újra bérletes leszek a sebészeten is, nagyon úgy állnak a csillagok, hogy ismételten ki kell vágni egy darabot a seggemből, de mindaddig, amíg nem onnan kell bőrt ültetni az arcomra, annyira nem izgatom magam, a hiányzó részektől, meg úgyis csak feszesebb lesz az ülőgarnitúrám, szal, ha pozitívan akarok hozzáállni, ez tekinthető egy ingyenes (persze annál fájdalmasabb és kényelmetlenebb) plasztikázásnak, így én hiába öregszek, a sejhajom mindvégig 21 éves marad. A fizikai fájdalmakat még úgy ahogy fel tudom dolgozni, de a mentális mélypont, amit a szakmabeli emberszabásúak okoznak, arra már nem tudok tolerancia moratóriumot alkalmazni, kb a Simpson család klasszikusa jut eszembe mindig, amikor Bart kifakad valami megalázó szituáció után, hogy "Ez életem legrosszabb napja", az apja meg kijavítja, hogy "Nem, ez EDDIGI életed legrosszabb napja!". Jegyezzük meg, mindig van lejjebb, csak önmagunk megnyugtatása végett hitetjük el magunkkal, hogy na most vagyunk metrószinten, de ugye most jön a fellendülés...fordított pszichológia, hogy azért mégiscsak legyen kedvünk elkezdeni a következő napot is, mert hátha, de aztán a nap végén egy végtelen hurokként ugyan erre a végkövetkeztetésre jutunk és egyszercsak BUMM 75 éves vagy...kár, hogy addigra már 80-ra emelték a nyugdíjkorhatárt, ami ugye már nem is lesz, ez csak azt fogja jelenteni, hogy többet nem kell dolgoznod, ellenben jövedelmed sem lesz, csak, amit felhalmoztál (értsd egy hónap múlva éhen halsz). AND NOW PRESS REPEAT!
