Hétvégén volt az első alkalom, hogy nem a sütőt, hanem a gázrózsát használtam az aktuális egész hetes menü összerakásában. Kiderült, hogy van egy emberes nagy kotlim, amibe simán le lehetne főzni egy hatfős főfogást, szal bíztam benne, hogy az a cucc is elfér benne, amit én akarok csinálni. Lett olyan jó, hogy most meg ezekre a fazekas dolgokra fogok rákapni (mondjuk korongozok egy vázát...vagy az nem a fazekas?), ez sem sokkal bonyolultabb, mint alufóliával lefedni mindent, amit a tepsibe szórtam, max néha egy kicsit meg kell kavarni (csak, hogy az égett rész egyenletesen bele legyen dolgozva), hogy a jövő paleontológusai ne a lábasra ragadt ételrétegekből állapítsák meg, hogy miket főztem egy év alatt. Most már egy sütis hétvégét kellene beiktatnom (csak azért nem fog égni a telefonvonal, hogy mindenki bejelentkezzen egy rövid kóstolós látogatásra, mert senki nem olvassa a posztot, aki a közelben van, vagy már túl későn...tudom, ördögi vagyok), mert nagyjából az első nálam tartott kártyaparty óta nem szedtem ki édességet a sütőből (a vaníliás csiga incidens nem számít édességnek, inkább hasonlított tényleg a saját nyálkájukon közlekedő csigákra a végeredmény, de mivel sok drága hozzávaló volt benne, így csak megettem, végső soron nem fosatott meg, szal jó volt, de inkább mást nem terheltem vele), úgyhogy egy omlós tésztás almás pitéről fantáziálok (ugye ki mire gerjed), bár a deadline közeledtével szokott egyenes arányban elfogyni a lelkesedésem is és inkább kenek egy Nutellás kenyeret, a sütőbe meg rakok egy tábla csokit, csak, hogy édességet tudjak kivenni belőle. Persze még az sincs kizárva, hogy sós kelt tészta lesz belőle, baconnal, hagymával meg jóféle sajtkrémmel megtöltve, de ugye minél nagyobb a terv, annál valószínűbb, hogy nem valósul meg végül, de mélázgatni lehet ilyenekről csendes estéken.
Végre sikerült a régi bankszámlámat is megszüntetnem, mély megdöbbenéssel fogadták a hírt, hogy eltolom a biciklit, értsd nagyjából pont leszarták az egészet, ilyen hozzáállással ne is csodálkozzanak, hogy nem tudtak megtartani, bár az előző bányában sem omlottak össze, amikor bejelentettem az átigazolásomat, kezdem azt hinni, hogy pótolható vagyok...ááááááááá nem, még a feltételezés is nevetséges!!!!. Kitöltöttük a papírokat, mondta, hogy olvassam át, ha rendben találom csak egy szignó a végére és kész is vagyunk. Mondom kispajtás már rég más a személyi igazolvány számom, amit alig két perccel ezelőtt kértél el tőlem azonosítás végett, de ő már bizony nem nyomtatja újra (gondolom tintakvóta van a fiókban) a többi adat úgyis jó, minek idegeskedek. Akkor meg mi a fettért mondja, hogy olvassam át, ha nehezen viseli a kritikát. A végén azért megkérdezte, hogy miért hagyom el a jól bevált csapatot, gondoltam megszívatom, hogy megpróbálok felszívódni, mert üldöz az orosz maffia, vagy hogy kaptam egy tök jó dunyhát és mostantól abban tartom a dellát, vagy mondjuk amish leszek, akik köztudottan vajjal és túróval fizetnek. Végül bevallottam az igazat, hogy szurkolótábort váltottam, ahol szintén van dolgozói számlacsomag, annál jobbat meg gondolom nem tudnak ajánlani, de mondta, hogy ilyen opció nincs, szal választ egyet randomban. Lehet, hogy az orosz maffiás bezzeg a listán volt, de ezt már soha nem tudjuk meg.
