Újabb szintlépés a konyhában: elkészült az első, sós süteményem, ami nem só-liszt gyurma és még sütni is kellett, szal nem holmi összegyúrjuk és már készen is van kaja. Ez így egyre veszélyesebb, minél széleskörűbb a gasztronómiai ismeretem, annál több kaját csinálok…

Tegnap nagy nehezen túléltük a negyedév utolsó napját (már október van, félelmetes, hova tűnt el 9 hónap ebből az évből?), erre, mintha mindenki ugyan azon a mormota napon ragadt volna be, ott folytatja, ahol tegnap abbahagyta, csak öntik ránk a munkát, a boríték meg csak nem akar…

A konyhaművészetem egy kissé elkanyarodott a meg nem értett underground felé, de még így is közepesen biztató dolgok kerülnek ki az edényekből. Azt tudtátok például, hogy sárga burgonyát nem veszünk, ha sült krumplit akarunk csinálni, mert atomjaira hullik, amint nagyobb…