A konyhaművészetem egy kissé elkanyarodott a meg nem értett underground felé, de még így is közepesen biztató dolgok kerülnek ki az edényekből. Azt tudtátok például, hogy sárga burgonyát nem veszünk, ha sült krumplit akarunk csinálni, mert atomjaira hullik, amint nagyobb hőmérséklet éri, mint a standard szobaátlag? Ha igen, akkor meg mi a fettért nem szóltatok? Az úgy volt, hogy már ezer éve nem toltam sülve a cuccot, amiben közre játszott az is, hogy a főtt krumplit csak fel kell baszni a gázra és ha szét is főzöd, akkor sincs baj, krumplipürének pont jó, másrészt nem kifejezetten bíztam már a serpenyőben lévő olajban, előfordulhat, hogy néha némi mosogatószeres víz is csöpögött bele, mert a csepegtető pont a gáztűzhely felett/mögött helyezkedik el. Mivel már néha mocorgott a fáradt olaj, mint a cseppfolyós terminátor a lávatengerben, így jobbnak láttam tabula rasa indítani, így elzártam egy befőttes üvegbe a régi készletet és sikáltam dörzsikével kb 10 percet a rendszert, hogy az elmúlt évek néhány mocsokrétegét leszedjem, de maradjunk annyiban, hogy már a félsikerrel is beértem, aki patyolat tiszta serpenyőt akar, az vegyen magának újat Tefaltól és különben is a magas hőmérséklet úgyis sterilizálja az egészet. Új olaj felönt (fel is írtam, hogy pénteken már azt is venni kell, nem bánnám, ha le lenne értékelve), krumpli felkockáz, hadd szóljon. Nagyjából 15 másodperc alatt sült az aljára random mintákban a serpenyőnek, hogy aztán minden egyes kavarással tovább aprózzam az amúgy is mócsingos halmazállapotot, mert vagy egybe lesül az egész és akkor az edénynek is reszeltek és lesz egy serpenyő alakú egy falatos köretem, vagy sült krumplipüré lesz a végeredmény, lehetett választani. Mondjuk pont leszarom hogy néz ki, úgyis nekem kell megenni, ha meg valakinek nem tetszik átfáradhat hozzám főzni rám, nem állok az útjába és amúgy is a nem lehet abbahagyni csirke bőven ellensúlyozni fogja az összképet, mert az már megint ferge - most figyelj - tegesen sikerült.
Hála az égnek nem sikerült felfázni a hétvégi meccsen, ellenben meg- igen, de inkább az orromat fújom, mint állandóan a klotyóra járjak, mint egy rossz Tena Lady reklámban. A szemem alól sem nagyon akar elmúlni a pukli (vagy az, ami maradt belőle, azért már nem selyemgubó imitátor megjelenésű), ráadásul az egyik új cipőm is véresre törte mindkét lábamat, szal most úgy mozgok, mint egy hycomatos hasmenéses, lehet ám örülni néha annak, ha ülőmunkát végez az ember (bár a korai halálozás az ilyen munkakörökben nem kifejezetten ellensúlyozható némi sarokfájás spórolással, még átgondolom ezt a hálálkodós részt). Tele vagyok csípésekkel is, amik nem tom milyen kis rohadékoktól származnak, de viszketnek, mint állat, pedig eddig a legkomolyabb azonosított repülő objektum egy muslinca volt az albérletben, az meg erősen kétlem, hogy rászokott volna a véremre (bár azt ugye mindenki szereti szívni, de főleg a melóban), úgyhogy most már be kell csuknom az ablakot, ha nem akarok én lenni tartósan a vakarózós srác, inkább a masszív szakállamra emlékezzenek, amit a legújabb agymenésem keretében a tegnapi nappal kezdetem el növeszteni, szal mostanság vagyonokat fogok spórolni borotvahabon és borotván...statisztikák szerint mondjuk 2 hét múlva valószínű megunom, de egyelőre játszunk el a gondolattal, hogy beállok én is a trendi favágódesign követők népes táborába.
