Újabb szintlépés a konyhában: elkészült az első, sós süteményem, ami nem só-liszt gyurma és még sütni is kellett, szal nem holmi összegyúrjuk és már készen is van kaja. Ez így egyre veszélyesebb, minél széleskörűbb a gasztronómiai ismeretem, annál több kaját csinálok és annál jobban nő a mentőmellény is rajtam (ami az óceánban zuhanáskor nem segít, viszont a cápák engem zabálnak fel elsőként, mert jól ki vagyok párnázva, így a leglassabb is én vagyok), most már tényleg egy kőkemény elhatározás kellene az alakformáló tréning elkezdéséhez (jövő héten most már eskü, hogy elkezdem, de legkésőbb két hét múlva...mindig kell egy kiskapu). Ezzel szemben most seggmeresztős hétvégét tartottam, a legkomolyabb testmozgás az volt, hogy felsöpörtem a dzsuvát, meg hogy kétszer lejöttem és felmentem a galériára aludni. Az eredeti receptet egy kissé tovább gondoltam, mert a töltelékhez ezerféle dolog volt itthon és ha már lúd, legyen kövér, mint a gazdája, szal került bele túró, kacsazsíron fonnyasztott lilahagyma, fokhagyma, bükkfán füstölt szalonna, olajbogyó és mediterrán fűszerek keveréke (csak azért nem toltam túl, mert már így is féltem, hogy minden ki fog folyni és egyenletesen ráég a gáztepsire), szóval az az egyértelműen Norbi update-es kaja, kb. kettőt benyomsz és már lehet is sóhajtozni, de mivel van 20 és nem akarod hogy rá száradjon, ezért négyesével tolod magadba. Mutatom, csak hogy legyen mindenkinek elképzelése, illetve gondolok a fantáziával nem rendelkezőkre is, akik számára ez a leírás olyan volt, mint a forró piszkavas...megfoghatatlan:

Pénteken persze ugyan úgy rommá zabálás volt, mert Huginak volt névnapja és annyi kaja volt, mintha még legalább két ünneplő turnus érkezett volna utánunk, de nem, kiderült, hogy az összeset nekünk kell elfogyasztani. Mindenki vitt sütit (kivéve persze én, mert tudtam, hogy így is lesz elég), 3 különböző szénhidrát-bombát is ráküldtem az előtte lefojtott főfogásokra, de még így is ezerfelé kellett pakolni a maradékot, pedig esküszöm, hogy szemgödörig ettem magam (még reggel is krumplisalátát törölgettem a szemem sarkából), másnap csak 11:00 körül jutott eszembe először az étel, mint olyan, de csak egy kis nyamvadt gabonapelyhet tudtam leerőltetni. Ma is csak egy kis csirkével és salátával alibiztem (most azt a négy töltött papucsot nem kell számolni, ami lecsúszott, az a kötelező program része), a kajakóma nem végezhet velem, mert hajnali 2:00-ig meccs van a TV-ben, de azért biztonsági okokból inkább beállítom a felvételt is, hátha 10 perc után azt fogom tesztelni, hogy nyál hatására válik-e ki mérgező anyag a kanapán lévő párnából.