Tudtommal a legtöbb olvasóm boldog párkapcsolatban él, így a többségnek most csak Discovery jelleggel tartanék egy rövid bemutatót az internetes társkeresésről. Egyenlőre nálam vastagon a science-fiction kategóriába esnek ezek az "interneten találtam meg életem szerelmét, akivel azóta is boldog házasságban élünk ötezer gyerekkel" történetek, mert az elmúlt 10 hónap történései nem igazán ezt a jövőképet festik fel.

De ugye a mai világban jelentősen felborultak az elvárások, legyen az akár női, akár férfi oldalról nézve. Mert ugye mi kell a nőnek? A szőke herceg (lehet melírozott is), akinek legalább akkor a farka, mint a fehér lónak a segge alatt, de legalábbis akkora, hogy ha erekciója van, akkor nagyon közel kerüljön az ájuláshoz, az agytól elvont vérmennyiségnek köszönhetően, mert lássuk be, akárki, akármit mond a méret nem fontos, hanem nagyon fontos. Aztán ugye az sem baj, ha felvet a pénz (végzettségtől és életkortól függetlenül) jegybankelnöki pozíció előny, de nem feltétel, elég ha aranybányád van, vagy vityillód a Rózsa dombon. Mindenhol a nagy esélyegyenlőség van hangoztatva a két nem között, de sajnos egyre többen vannak, akik elvárják, hogy eltartsák őket, de kérdem én ők eddig mit építettek az egzisztencia helyett? Légvárakat, meg hollywoodi színvonalú jövőképet? Nem vagyok egy matyó hímzés én sem, hol van még a Brad Pitt kockahas, meg a Jared Leto mosoly, de hozzávetőleg jó humorú, szerethető, kifejezetten romantikus alkatnak tartom magam (záporozzanak a kommentek, ha kívülről más jön le), de úgy képzeljétek el, hogy a harmincegynehány levélre, amiket szimpatikus lányoknak írtam összesen egyre jött válasz (ezen indokolatlanul fel is lelkesültem, de hál istennek a következő levelemre már nem válaszolt a hölgyemény, szal vissza a kiinduló pontra), ami jelentősen vissza tudja vetni az ember lelkesedését. Az alapvető hibák biztos abban rejteznek, hogy látják hol lakom (mármint település ügyileg), ki van írva, hogy alkalmazott vagyok, abban meg nincs nagy della, mint tudjuk, és biztos 5 centivel alacsonyabb vagyok, túl sok a szakállam, szemüvegem van, meg még ki tudja mi...csak éppen erre fizikai képtelenség rájönni, mert ugye semmi reakció nincs. Nem sablon levelekkel bombázom őket, elolvasom az adatlapjukat és ennek megfelelően kérdezek, érdeklődöm, mindamellett próbálok magamról érdekes dolgokat kiemelni. Értem én, hogy a nők bonyolultak, na de az összes? Így bizony nehézkes beilleszkedni a heteroszexuális párkapcsolatok mátrixába, de mivel távol áll tőlem a szexuális beállítottságom megváltoztatása, így kitartó maradok és soha nem adom fel, hacsak nincs rajta elegendő bélyeg.

A másik oldalt is meg tudom érteni. Biztos van egy csomó "réslátásos" srác az ilyen oldalakon, akiknek a komoly kapcsolat fogalma azt jelenti, hogy kétszer dugják meg a csajt és nem egyéjszakás kalandról van szó és abban is biztos vagyok, hogy ebből az állatfajból van több, (egy részük be is költözik a való villába, folytatásként el lehetne sütni az "igazi kanalat", bár a Mátrix óta tudjuk, hogy nincs kanál) és a gyengébb nem már erősen fenntartásokkal kezeli bárminemű férfi közeledését, de ennyire azért nem kéne. Most mibe telik egy értelmes választ írni (akár azt, hogy bocs nem vagy az esetem, vagy fapapucs, vagy kökke-mökke), de nagyon marja a szemem, ha le se szarják az embert. Pedig a digitális társadalom fejlődése már arra engedne következtetni, hogy ész nélkül röpködnek a levelek, hiszen egymással már alig beszélünk, egyszerűbb kitwittelni, hogy éppen a retyón ülsz a tegnapi mexikói esten elfogyasztott chilli miatt, kiposztolni a facebookon egy ezeréves körleveleket és jókivánságokat, a buszon egymás mellett is sms-ezni, mert az élőszavas beszéd már kimerül a "he", "hö", "mivan?", "nem mondod?", "háttal" kezdődő mondatok és suk-sükölés tetszőleges permutációjában. Állítják, hogy nagyon sok kedves, értelmes, csinos lány van ezeken az oldalakon, de vagy én lakok rossz helyen és erre már gyengül a génállomány (ez kizárva hiszen én is ismerek csinos, okos értelmes lányokat itt a Balkánon, csak éppen már megvan a maguk hercege), vagy engem nagyon csúnyán átvertek és igazából a társkereső oldalak marketing osztályának dolgoznak ezek a jóakarók, akik így játszi könnyedséggel érik el a havi kvótát az előfizetők terén.

Ennek ellenére a postaládám üres, a nagy szerelem még várat magára, mázli, hogy azért vannak áthidaló megoldások/lehetőségek a nagy Ő megérkeztéig, így ez a poszt nem is panaszkodás jelleggel készült, csak olyan "leírom már, hátha hozzászól valaki valami értelmeset, vagy biztatót" célzattal. A lepényhal először, a remény hal meg utoljára!