Fényképezkedés volt ma a melóban és mivel az arcom állandó, Donald kacsázni meg nem lehetett, szigorúan csak felöltözve lehetett mutatkozni, így a ruhámon voltam kénytelen javítani, hogy összbenyomásilag azért egy erős közepes kijöjjön. Hál istennek nem egyesével kellett nyilvántartási képet csinálni az Interpol albumába, hanem csőstül mentünk csoportképet készíttetni, amit egy profi fotós kísérelt kivitelezni. A profi fotóst három dologról lehet megismerni, de ezeknek szigorúan együttesen kell teljesülni: 1. nem okostelefonnal fényképez és nem selfieket, amik manapság oly népszerűek, 2. van egy villámló esernyője (amitől az első tesztjellegű vakuzás alatt rögtön megvakulsz és onnantól kezdve azt se tudod merre kell nézni és így úgy festesz a képeken, mint Stevie Wonder, azt se tudod hol vagy), 3. profi fotós áron dolgozik. Már egy emberről is elég nehéz jó képet csinálni, de egy egész csoportról konkrétan lehetetlen. Mert valaki éppen: pislog, orrot fúj, hunyorog, máshova néz, foton megy a szemébe a vakutól, alszik, kifújja a levegőt, beszívja, nem kap levegőt, vagy csak simán epilepsziás rohama van a stroboszkóptól (borzasztóak az emberek). Természetesen te ezen képen festesz a legjobban (még nem eldöntött, hogy önmagadhoz képest, vagy a többi orrfújós viszonylatában), de a többség a másik képet szavazza meg véglegesnek, amin éppen mentalista fejet vágsz (aki nem tudja elképzelni annak körbeírom: kissé felhúzott jobb, vagy bal szemöldök kombózva a nyitott szemmel tüsszentésre készüléssel, ami összességében nagyon misztikusan fest és egyben rohadtul előnytelen is, kivéve, ha a kórházi arcidegzsábás osztály készít csoportképet, mert ott ez már a gyógyulás jelének tekinthető). Persze vannak már pislogás érzékelős gépek is (asszem), amikor mindenki nagyon koncentrál, hogy egyszerre ne pislogjon senki (különben a büdös életben nem készül el a kép), de ennek az lesz a vége, hogy könnybe lábad mindenki szeme (nem a lábszagtól remélhetőleg) és a képen mindenki úgy fog festeni, mint egy bespeedezett bagoly. Ez persze nem baj, ha éppen a hóbaglyok megmentésére készítünk kampányplakátot, de lássuk be ez egy bankban nagyon ritkán fordul elő. Ha nagy nehezen sikerül egy 80%-ban elfogadható képet készíteni és elástuk a hátsó udvarban azt a két renitenst, aki elégedetlenkedett, mert a rossz szögből érkező fény kövérítette az arcukat (jegyezzük végre meg, nem a fény, vagy éppen a ruha kövéríti az embert, hanem a tokája meg a segge és pont), az ezerszeres nagyításban akkor is kiderül, hogy mindenkinek nyúlszeme van, így photoshoppal már csak egy komplett ítéletnap jelenetet kellene bevágni háttérnek és kész a Terminátor 10000 nyitó jelenete, ingyen statisztákkal. Igazából ebben a megközelítésben Kínában, vagy egyéb réslátós országokban a legjobb profi fotósnak lenni, mert mindenki ugyan úgy néz ki, még akkor is, ha: alszik, pislog, hapcizik, mosolyog, szomorú, csodálkozik, Bud Spencert imitál, hunyorog, szúrós szemmel méreget, fiú, lány...igazából szerintem egy emberről csinálnak képet osztályképnél, aztán szerkesztenek mellé még húszat, úgyse veszi észre senki a különbséget. Elég egy kockát ellőni és már készen is vannak. Szóval hasat be, mellet ki (a fiúknak csak mély levegő, a csajok ledobhatják a textilt), koncentrál, nem pislog, itt repül a kismadár!...ha pedig nem villant a vaku és kattanást sem hallottál, akkor minden bizonnyal egy másik madárra gondolt a költő, de ekkor rövidtávon úgyis mindenki együtt fog érezni, ha nem egy jól szellőző helyen készül a kép.