Mivel továbbra is sikerült megtartanom a kemény harcok árán megszerzett fitt alakomat és csak kb fél kilót ingadozik a súlyom (főleg annak függvényében, hogy gitteltem-e aznap, vagy sem és ennek semmi köze a Pál utcai fiúkhoz), így továbbra is indokolt a ruhatáram átalakítása. Tegnap felkerestem hát a nővérem által javasolt szabót, ha már egyszer a divatot úgysem követem, a konfekció ruházat a boltokban pedig nem az én alakomra van szabva, így inkább legyen minden olyan, ahogy azt én elképzeltem. Levettük a méreteket (csinos, egyedülálló lányoknak szívesen megmutatom a táblázatot), bár főleg ő, a királyi többes igazából nem indokolt. Nagyjából a repülőtéri átvizsgáláshoz tudom hasonlítani (bár tény, hogy még soha nem is jártam repülőtéren se, szal ezt inkább a filmes műveltségemből merítettem), csak itt nem fütyülős botot dugnak a lábad közé, hanem szabócentit és hál istennek nincs testüregekre kiterjedő motozás sem, bár igaz, hogy nem is akarok egy fél kokainültetvényt a seggemben átcsempészni. Bár nagyon sok felszerelés kezdődik a szabó szóval (szabókréta, szabóbáb, szabóolló, Szabó család), azért nem kell a 70-es évek Batman sorozatának szintjére gondolni (ott súlyos bat- előtag használatba torkollott minden rész, a batbottol, a batszkennerig minden, érdemes utána nézni a youtube-on Adam Westtel a főszerepben, egy homokos Robinnal az oldalán...priceless).

Suszterhez is mennem kell, de nagy valószínűség szerint Herr Deichmannhoz fogok betérni, azért nem kell mindent külön csináltatni, a lábfejem még a régi. Van itthon ezer pár cipő, a gond az, hogy ebből csak négy az enyém, ráadásul ezek csak egy-egy topikot képviselnek: egy sportcipő, egy puccos, egy bakancs, egy félcipő...azzal meg a szart kezdjek (?), a másik fele már nagyon rég elveszett. Úgyhogy néhány tavaszi újdonságot csak be kellene szerezni, az álmoskönyvek is azt írják, hogy legalább két pár cipő kell minden évszakra, hogy váltogatva szagügyileg is tartósak maradjanak és ne a következő tömegpusztító vegyi fegyvert fejlesszék ki belőle. Persze mértékletesnek kell maradni, még a végén átcsúszok a metro- (esetleg kisföldalatti), vagy homoszexuális ruhabuzulásba, csak sportosan elegáns akarok lenni, nem egyből Lakatos Márk.

Ugyan edzésterv már nincs, de sajnos bekövetkezni látszik az elkerülhetetlen, mivel már nem csak brit tudósok állítják, hogy a tökéletesen kidolgozott hasizom villantáshoz elengedhetetlen a futás beiktatása. Ez a hír úgy hiányzott, mint trafikosnak a kiskorú vásárló. Futócipőm ugyan van, de fogalmam sincs hol ástam el a lelkesedésem a futás iránt, ráadásul egy rohadt futópálya nincs a közelben, a betonon meg pillanatok alatt lebénulok. Jó lenne a Margit szigeten körözni, de úgy számoltam marha korán kellene kelnem, ha még a melóba is be akarok érni, úgyhogy még dolgozok a B-terven.

Egyeztessük óráinkat (gondolom nektek is egy van)! Na nekem egy másik is kellene, ha már teljes átalakulás van folyamatban (már csak egy jobb arc kéne) épp csak azt nem tudom, hogy honnan lesz nekem minderre lóvém. Másrészt beindult a másodlagos protokoll aka. papírkutya hadművelet. Mivel nőügyben továbbra sincs előrelépés (topogok, mint a fosógalambok jégesőben), és ugyan jelentősen megnőtt az önbizalmam, de nem annyira, hogy csak úgy leszólítsak bárkit, ezért beindul a B-terv (vagy már a K?), ami egy kis kémkedés háttérkutatás után vagy egy orbitális porigalázásba fog torkollni, vagy kivételesen bejön a számításom, vagy ki kell dolgoznom a C-tervet...izgisen hangzik, mi?! Tudom, szerintem se, de én azért lelkes vagyok, mint mindig, a téteket pedig a fogadóirodákban meg lehet tenni.