Tegnap kulturális különkiadás keretében színházban voltam a fiatalokkal (éccsanyával és Mátéval), megnéztük a Dzsungel könyvét (nem, ez nem egy újabb utasítás a melóban, ami segít kiigazodni abban a kuplerájban, ami ott folyik, hanem a standard Mauglis cucc, a Dés-Geszti rendezésben). Mivel ezer fok volt így kompromisszumos megoldást kellett találni arra, hogy mit is vegyen fel az ember, mert meghalni sem kéne hőgutában, de lepukkantnak sem kellene tűnni. Egy konszolidált szürke nadrág és egy színes hosszú ujjú ing keretében sikerült megtalálnom a középutat, de a helyszínre érkezve éreztem, hogy indokolatlanul nagy hangsúlyt fektettem az öltözködésre, mert nagyátlagban mindenki pont leszarta, hogy színházba jött, szandálban, PAPUCSban, meg elég kinyúlt cuccokban voltak egyesek, gondolták, úgyis sötét lesz, majdnem mindegy mit viselnek.

A jegyünk az erkélyre szólt, ha eggyel feljebb ültünk volna, akkor mi lettünk volna a galambok a padláson, vagy találkozhattunk volna az Operaház fantomjával (nem mellesleg ma este lesz az M1-en, tessék megnézni!) és szóltunk volna neki, hogy iszonyat el van tévedve, ez egy színház. Gyakorlatilag mellettem ült a keverő srác (nem szar és nem is koktél, hanem hang), de így legalább megnéztem, hogy milyen vagány eszközökkel dolgozik és tényleg csak annyi zavart, hogy a zenés betéteknél (nem egy úgy extrákkal felszerelt tisztasági betétre kell gondolni) állandóan adta a ritmust a cipőjével, amit minden bizonnyal Fred Astaire-től örökölhetett, annyira kopogott, meg úgy dobálta magát, mintha egy Armin van Buuren koncerten ő lenne a laptop DJ. A mögöttem lévő sorban felvilágosítást tartottak a szó legszorosabb értelmében, tekintve, hogy egy ötezer wattos reflektor foglalt helyet ott, így egész végig nem mertem megfordulni, nehogy belevilágítsanak a szemembe én meg olyan dolgokat valljak be, amit nem feltétlen muszáj mondjuk kettőnél több embernek tudnia. Na nem mintha ilyen titkaim lennének...ti meg nem hallottatok semmit, két szemem rajtatok, figyelek!

Távoli emlékeimben élt a mese változata a darabnak, de valahogy nem véltem felfedezni metszetet a kettő között. A darabban gyakorlatilag mindenki megnyúvadt, nyomokban elég depis volt a hangulat, a Disney változatban meg vidám banándobálós betétdalok rémlenek, bár könnyen előfordulhat, hogy keverem az Oroszlánkirállyal. Ellenben nagyon kreatív módon oldották meg a jelmezeket, állatbundákat hordtak (a jelmeztervezés közben egyetlen állat sem sérült vagy pusztult meg, minden bizonnyal műszörmék voltak), a díszlet kezdetleges, de a célnak teljesen megfelelt, a hangosítás nyomokban tragikus volt és érthetetlen a tömegesen zengő ének, de a dalok jók voltak. Állítólag tele volt haskivillantós lányokkal (többek között ezért is mentem el megnézni), de az indokoltnál (vagy legalábbis az én fantáziámhoz képest) jóval több ruhát viseltek. Voltam már jobb előadáson is (tény, hogy inkább a komédiákat szeretem), de összességében nem volt rossz (pláne, hogy ingyen volt nekem), bár sokat elárul a színvonalról, hogy azt a színészt tapsolták meg a legjobban, aki egész végig egy szúnyogot játszott "vicces" jelenetekben és a szövege kimerült a - mit is csinálnak a szúnyogok? - őőőőőőőőő nyúnyognak? Egyszer érdemes megnézni, egy színház azért mégis más, mint a mozi, ráadásul itt minden darab 3D-s, amit speciális szemüveg nélkül is lehet élvezni és még csak I-MAX technológia sem kell hozzá.