A hajnali órákban történt baleset során, miközben az eddig ismeretlen kilétű, feltehetően ittas sofőr szabálytalanul próbálta megelőzni a fogszuvasodást, elsodorta az út szélén álldogáló C. Attila munkakedvét, ami a helyszínen szörnyethalt. A helyszínre érkező mentők (és a Fókusz stábja) már csak a halál tényét tudták megállapítani, hozzátartozóját már értesíteni sem kellett, már kedden sejtettem, hogy ez lesz, de mára már teljes mértékben tele van a tököm a melóval.

Már annyit dolgoztam a héten, hogy papírforma szerint már rég péntek délutánnak kellene lennie, erre mi van?! Úgy van, torkos csütörtök, süllyedt egy hanglemez. Ez a hét kritikán aluli és még csak vége sincs, a biciklis cuccok még legalább egy hét, amíg befutnak (azt hazudták, hogy, ami nincs készleten azt 2 nap alatt megrendelik, ehhez képest csak a tücskök ciripelnek a csomagkövetés menüpont alatt) és persze a telefonvásárlással sem haladok, mert, ami le van értékelve, azt csak webáruházban rendelhető, ott meg nem fogadják el az ajándékutalványt, ellenben a mostani készüléknél már csak az időjárás szeszélyesebb, randomban újraindulgat, mázli, hogy nincsenek rajta gombok, így nem tudom zsebben lejátszani a három kör PIN kód, kikapcs-bekapcs felállást, cserébe 20 percenként célszerű ránézni, hogy egyáltalán elérhető vagyok-e. Na nem mintha tönkremenne a hangszórója attól a rengeteg csengőhang lejátszástól, ami nap, mint nap zajlik rajta (utoljára akkor csörrent meg, amikor leejtettem), de tutkó, hogy állandóan akkor hívnának véletlenszerűen kisorsolt szerencsés nyertesként, hogy nyertem egy házat, meg életem végéig havi egy millát, amikor hálózaton kívül vagyok, így hívják a következőt, aki innentől fogva imába foglalja a nevem és a Sony Ericsson immár nem létező márkát, amiért képtelen voltak egy működőképes készüléket összerakni. Hát kösz!

Ma volt a nyári szezon utolsó pancsizása (legalábbis nekem), szombaton lezárják a zsilipeket, kipiszkálják a medence aljáról a vizihullákat és rágörbölik a szeget a bejárati ajtóra egészen az iskolakezdés környékéig. Sikerült is sokéves átlagot (jó tudom, csak év eleje úszok, nem kell okoskodni) alulteljesítenem végtelen lelkesedésemben, nem is merem megmondani, a részeredményt, legyen elég annyi, hogy járókerettel simán rám vert volna egy bajor nyugdíjas szinkronúszó válogatott bármely félig már halott tagja is. Annyira ki vagyok megint merülve (beszélnem kell a személyi akkutöltőmmel, eddig 100%-os rátával sikerült belém mindig életet lehelnie), hogy ásítozni sincs energiám és a nyári szezon még csak el sem indult a melóban, amikor masszívan elkezd 3-4 ember hiányozni a kötelező kéthetes szabik miatt, úgyhogy akkor majd ligeti sétaként emlékszünk a mostani "seggmeresztésre". Utolsó mentsvárként megnéztem a lottót...mivel ezt a mondatot még befejeztem, sejthetitek, hogy újabb ártatlan fák pusztultak el értelmetlenül, de legalább a szemetes jóllakik. Sebaj, holnap befizetem újra a bolondok adóját, állítólag a nagy számok (gondolom 96-os betűmérettel írták őket) törtvénye alapján egyszer be kell jönnie, de ha kevésbé lesz a sors jó passzban még a végén a villámcsapást fogom megnyerni, elvégre az ritkább, szóval egy adminisztratív hiba folytán akár azt is hihetik, hogy ez sokkal jobb, mint a pénzbe fulladni.