Hétvégén megint felénk járt a Luftwaffe, de legalábbis egy komplett légi csatát próbáltunk egész szombaton lemodellezni, mert vagy a fúró ment, vagy a magasnyomású tisztítógép, vagy a porszívó, vagy én sikítoztam már kínomban. Még csak nem is globális lakásfelújításban vagyunk, csupán egy külső villany lett felszerelve a vadi új régi teraszunkra és két szőnyeg lett kimosva, amikről eddig azt hittem, hogy a padló szerves részét képezik és nem is elmozdíthatóak. A villanyszereléshez persze szakértőt hívtunk, nehogy szexuális kapcsolatot létesítsünk az árammal és erőszakosan megbasszon (igaz ehhez nem kell szakértő, elég ha hívunk egy harmadik embert oszt vágja őt agyon az elektromosság, ehhez nem kell különösebb szaktudás). Hogy ne legyen egyszerű, annyi alternatív áramkör lett bekötve, hogy ebből szerintem az egyik tényleg a véletlen alapján működik és van legalább egy olyan billenőkapcsoló, ami nem tudom mit működtet, de be van szerelve és ez a lényeg (feltehetőleg az nyitja a bat-barlang titkos bejáratát, de a fekete kezeslábasom még mosásban van esetleg az új paksi erőművi blokk egyik vészleállítója lesz majd ide kötve véglegesre...majd szóljatok rám, hogy ne sűrűn kapcsolgassam, mert a végén csak csodálkozva állunk egymás mellett az ablakban, hogy "Te már láttál ilyen furcsa, gomba alakú felhőt?"). A szőnyegeket heroikus küzdelemben sikerült kirángatni minden alól (lusták voltunk, cibálni egyszerűbb, mint mindent lepakolni róluk és elrakni egy olyan félreeső helyre - amilyen ugye értelemszerűen nincs, hisz be van rendezve az egész ház - ahonnan aztán majd vissza lehet őket pakolni), ki lettek takarítva, így most van két tök új és egyben másmilyen színű szőnyegünk (hál istennek még így is mennek a bútorokhoz). A visszavarázsolásuk már egy kicsit művészibb volt, mivel senki nem jegyezte meg, hogy mettől meddig értek, próbáltuk érzésből, de ugye egy frissen mosott szőnyeg minden második centin hullámos, felgyűrődik és rámegy az idegeidre, ha nem vigyázol. Na ezt kellett 100 kilós szekrények, kanapék alá diszkréten bepasszírozni, és mivel továbbra is én vagyok a család erős embere, így holnap nagy valószínűséggel derékfájással és egy könnyed sérvvel fogok felkelni, hogy visszatérjek a bányába csákányozni. Eddig meg voltam róla győződve, hogy a hétvége a pihenésre és a regenerálódásra van kitalálva, de itt hetek óta csak a kikészítésemre utazik mindenki, hétköznap meg csak egyre lejjebb épülök, mert már nincs időm felépülni. Értem én, hogy épül, szépül minden, de élek a gyanúperrel, hogy a teraszon nem sokat fogok üldögélni (eddig sem a lehangoló kinézete tartott vissza, hanem a friss levegő jelenléte, hogy a szemétláda légyrajról ne is beszéljünk), a szőnyegekkel pedig továbbra is csak talpon keresztül fogok érintkezni, olyan nagyon ezidáig sem gyönyörködtem bennük. Nem is értem a gólyák hogy képesek ezt évente eljátszani, szerintem télen nem is Afrikába repülnek, hanem a pszichiátriára gyógykezelésre. Nem baj, egyszer csak készen lesz minden (bár a lakásfelújítás olyan, mint a Barátok közt, soha nem ér véget) és akkor majd elégedetten hátradőlünk, hogy na akkor ezzel is megvolnánk és ekkor a Carmina Burana zenére bevágtatnak az apokalipszis lovasai, hogy véget vessenek az emberi faj földi pályafutásának...na pontosan ekkor fog a tudatomban megpattanni valami (esetleg holnap reggel, a hétfők már csak ilyenek), úgyhogy az összes lovasnak sanyi lesz pillanatok alatt, nehogy már azt higgyék, hogy csak úgy lejönnek emberkedni, pont amikor kész van minden (különben is aznap lesz vége a világnak, amikor én nyerek a lottón, mert az égi forgatókönyv szerint ebben az életben a jólét nekem nincs kiosztva, szóval egy váratlan fordulattal meg kell oldaniuk ezt a helyzetet is majd...mondjuk annyira felerősödik a forint a frankkal szemben, hogy a bankok tartoznak majd a hitelfelvevőknek, összeroppan a gazdaság és felrobban a bolygó, mert én rákönyököltem a paksi billenőkapcsolóra).