Futásmentes hetet tartok, mivel épp csak a rokkant-kártya hiányzik az orromra akasztva. Mint említettem új gyakorlatokat vezettem be az edzésben, amik kezdetben komoly fájdalmakhoz vezettek (most csak azért nem érzek már komolyabb fájdalmat, mert egy hajszálnyira vagyok a teljes lebénulástól), így a kutyaharapást szőrével elvet követve egy picit emeltem az ismétlésszámokon, gondolva az majd megoldja a krízist. Namármost nekem minden bizonnyal kiújulhatott a kutyaszőr allergiám, mert csak ma sikerült nagyjából eljutni arra a pontra, hogy járókeret nélkül rogyjak a székbe és ne mellé, mint ahogy azt elmúlt pár napban tettem. Nagyon nehéz ám méltóságteljesen olyan könnyedén közlekedni így az utcán, mintha nem éppen most jutottam volna ki az első közös zuhanyzásból egy szigorúan őrzött büntetés végrehajtási intézet nulladik napján. Hogy ne legyen egyszerű reggel félkómásan két lépésből majdnem kétszer burnyáztam egy embereset. Ekkor ugye még a legtöbb ember nincs is magánál (vagy már tegeződünk?), kicsit még félhomály is van (nekem meg akkor farkasvakságom van, mint a rövidlátó kamunagymamának a Piroska mesében), szal eleve hendikeppel indulok a versenyen, de nehezítésképpen répák (értsd RÉPÁK) voltak szétszórva a járdán. Amikor az elsőn majdnem bemutattam egy tökéletes leszúrt rittbergert visszanéztem, hogy ugyan mi az isten került az utamba, ám ekkor a lábam már a következő zöldségen volt és majdnem meglett a dupla axel. Namármost vagy a tenyésznyúl maffia tartott sápgyűjtést a hajnali órákban és a sietős távozás miatt a szajré fele az utcán maradt, vagy valamelyik idióta falusi paraszt baszott felszedni maga után a ganéját (szerintem a nyulak lesznek a hunyók). De most komolyan: 4 ház hosszan van répa randomban a járdán (még most is, kimentem zseblámpával ellenőrizni), nem tűnik fel senkinek? Legalább a kóbor állatok felzabálhatnák, de nekik is bezzeg csak hús kéne, úgyhogy inkább más kóbor állatokat esznek, én meg törjem ki a nyakam. Tudtam, hogy a zöldségek fogják a halálomat okozni, ne mondja nekem senki, hogy az egészséges élet alapját képezik. De nem adom fel, ma is rátettem még egy lapáttal (tiszta hülye, aki nem normális), el is kezdtem félretenni egy patent kis tolószékre, de hát valahogy hozzá kell szokni a terheléshez, a nyavalygásból nem lesz semmi, ha meg nekiállok pihengetni, akkor két hét múlva ugyan úgy kezdődnek elölről a  tolófájások, úgyhogy jobb hamar túl esni ezen (ha a répákon múlik szó szerint fogok túlesni rajta). A kockák még mindig hiányoznak az összképből (most is éppen cukorkát zabálok, úgy szégyellem magam), de már visszaálltam lazázni az étrendben, mert a mindennapos ugrabugra miatt így is simán tartom a versenysúlyom és különben is karcsúsított S-es (olyan mint Supermané, csak jelezném) inget hordok, annál kisebb, meg csak a gyerekméret, úgyhogy annyira csak nem csinálom rosszul ezt a fitt életmód dolgot. Erre még rájön a mindennapos stressz és gyomorideg, úgyhogy az emésztésem is kitűnő, mit kívánhatnék még ennél többet. Ja persze: elismerés, fizetésemelés, lakás, barátnő, lottó ötös ééééééééééééééééés egy szárnyas póni. Lehet buzizni nyugodtan, de egy olyannal biztos gennyesre keresném magam, legalábbis tudtommal az enyém lenne az egyetlen a világon.