Nem volt hozzáadott értékem a világhoz ezen a hétvégén, örültem, hogy nem kell fél hatkor kelni és bemenni futni 10 órát a hörcsögkerékben. Semmi kreatív ötletem nem volt, így süppedős, rosszidős, fejfájós két napon vagyok túl, amit tölthettem volna hasznosabban is, most ennyi sikerült. Tervbe vettem egy háromnapos hosszú hétvégét, valami feltöltődős, itthonról kimozdulós programmal, de még egyenlőre csak körvonalazódik, mert szabit sem olyan könnyű már kivenni így év végén, komoly erőfeszítésünkbe telik így is, hogy folyamatosan kiássuk magunkat a hó alól, nem lehet csak úgy hipotermiától kipurcanni, vagy kérni egy nap pihenőt, sajnos már ehhez is elég komoly erőforrás menedzsment szükséges, lévén az emberi klónozást még mindig ellenzik, mi meg maximum mitózissal tudnánk sokszorozódni (milyen idegen szavakat tudok, figyeled!). Nagyon elment a kedvem mostanság mindentől, mázli, hogy az edzést már rutinból és nem lelkesedésből csinálom, egyre hamarabb gurul el nálam a gyógyszer, nem tudom már kezelni az embereket azzal a birka türelmemmel, ami egykor megvolt...de legalább a halántékom is egyre deresebb, a sármomnak jót tesz az állandó ideg, ellenben a gyomromnak azért lenne néhány keresetlen szava erre a stresszes életvitelre, de hát ugye hol nyugodtak a munkakörülmények? A tengerfenék jó alternatívának mutatkozik, de egy levegővel marha nehéz lenne egy egész műszakot kibírni, ráadásul elég undi lenne oda vizelni, ahol dolgozok, bár ki tudja, végülis a Kis hableányban sem voltak ilyen jellegű problémák. Oké, az is igaz, hogy a Disney mesék eléggé kiszínezik a realitást, például a hercegnőknek merő általánosságban csak egy jófej apjuk van (anyuról kevés szó esik, az biztos, hogy nem váltak el, mert akkor anyué lenne a teljes királyság, meg a gyerekfelügyelet is, szal minden bizonnyal a golftrénerrel lécelt le, esetleg már az angyalokkal hárfázik, mire a kiscsaj eladósorba kerül, de legalábbis lízingelhetővé válik) , így nem kell szívni egy házsártos anyóssal, ha a királyfi behúzza az első helyet a sárkány megnyúvasztásával. Milyen mókás lenne már, ha egy durvább slasher horror változatban a sárkány fejéért cserébe tényleg csak a lánya kezét adná a király a szó legszorosabb értelmében, ahogy azt az elején megígérte?! Aztán ugye nagyon fontos, hogy majdnem mindig az erdőben élnek a főhősök, ami azért a Discoverys túlélőműsorokat nézve eléggé felemészti az embert, de ehelyett mindenkinek beszárított a haja (holott akkor még fel sem találták a hajszárítót), sminkben ébred és épp akkor esett át egy teljes testszőrtelenítésen. Az sem baj, ha éppen ősasszonyt, indiánt vagy valami hasonló, eredendően "primitív" szerepet alakít, gyakorlatilag a legcivilizáltabb formában rajzolják meg a készítők (azok a fránya sztereotípiák a mesés főhősökről), már várom, hogy mikor lesz Bambi is talpig gyantázott, vagy legalábbis trimmelt. Marha jóban van az összes állattal, legtöbbször beszélgetni is szoktak (erre eddig két dr. Dolittle filmet építettek fel elég gyenge minőségben és amúgy is helyből a viccosztályon találná magát bárki egy muszájdzsekiben, ha azt állítaná, hogy mókusokkal dumálgat szabad idejében), miközben éppen halottnak kellene tettetnie magát egy arra járőröző barnamedve előtt, bízva benne, hogy nem egy nekrofil példánnyal hozta össze a balsors, mert az igencsak mély benyomást tenne rá mandinerből, de ehelyett a maci mézet hoz és alapvetően kedvesen mosolyog és integet. Nem is értem a gyerekek végül honnan tanulják meg manapság, hogy a tigrisek nem játszanak pamutgombolyaggal, hanem átharapják a kis torkukat, ha nem vigyáznak, a vaddisznók ritkán állnak össze szurikátákkal, hogy énekeljenek egy vidám kis dalt a kisoroszlánnak, a békát pedig a végtelenségig nyalogathatod, akkor sem lesz belőle herceg, maximum valami undorító betegség. Persze én is szeretem a meséket, infantilis, ragyogó szemekkel tudok még mindig egy-egy jól sikerült alkotást végigizgulni, mintha nem tudnám, hogy mi lesz a vége (milyen felüdülés lett volna, ha a Tom és Jerryben a végén végre a macska győzött volna, nem? Annyira megérdemelte volna a kis mocsok egér), de azért mindent a helyén kezelek. Bár már várom, hogy valami mesés fordulatot vegyem az életem, az sem baj ha sablonos...lehet, hogy több tudatmódosítót kellene fogyasztanom, legalább a színek emlékeztetnének valamelyest a mesés környezetre.