Feladtam, már nem bírtam tovább! Meg kellett borotválkoznom, mert egyrészt nemhogy nem hasonlítottam Sean Conneryre, de kifejezetten egy hajléktalan jellegét kezdtem magamra ölteni (kivéve persze az akvarellre ivott arcot, amikor egy konkrét arcvonást nem tudsz már mondani a fantomrajz készítőnek a tanúvallomás során), másrészt kezdett nagyon idegesíteni, pedig én tényleg a szakáll jó oldalán vagyok, egy rossz szavam nem lehetne. Nem akart sűrűsödni sem, úgy festettem mint egy tizenéves (a fogszabályzó csak súlyosbította az összképet), aki most akar valami hülye szőrpamacsot növeszteni a babapopsi arcára, de ez csúfos kudarcba fullad, úgyhogy megkíméltem magam a további szenvedéstől (és az elriasztott potenciális nagy Ő jelöltek névsorának meghosszabbításától) és visszatértem a hagyományos körszakállamhoz (bár már lehet, hogy ezzel is messze elhagytam a nők által tolerált arcszőrzet mennyiség határát, de enélkül higgye el mindenki, hogy még nagyobb hátrányban lennék, én láttam már magam szakáll nélkül, a kisebb rosszat választottam úgy érzem), az mégiscsak slankítja az arcomat és összességében még jól is áll (hát még a szakáll), bevált csapaton ne változtass!
Megvolt az idei első epic mealtime before christmas akció is (németesek kedvéért fordítok: megint rommá ettük magunkat nővéreméknél), ahol csak azért pakolod a kaját a végén a szemgolyódra, mert az utolsó falatokat már tényleg csak a szemed kívánta. A hagyományos képletet követve sós sütemény magadba tömés, némi magas alkoholfokú hígító szervezetbe juttatása több körben (kivéve a sofőrszolgálatot teljesítőnek - ez vagyok én), tartalmas leves, még tartalmasabb főfogás, körettel, kompóttal és a végén egy nagyjából hét réteges sütemény, amibe csak feleannyi cukor van, mint amit a recept ajánl, így gyakorlatilag úgy sakkozol fejben, hogy büntetlenül megehetsz kétszer annyit belőle, de tévedsz. Mindemellett sör, bor, üccsi és kávéfogyasztás, némi pihenőidő engedélyezve, csak hogy a szervezet észrevegye, hogy a floodolás után itt az ideje elkezdeni emészteni, különben komoly problémák lesznek és hirtelen minden bevitt fogás búvárkajává válik, hogy újra körbenézzen a felszínen. Már reggel előre látóan alig ettem valamit, sejtettem, hogy komoly kihívások lesznek délidőben, sőt így a vacsi is meg van spórolva, még szerintem holnap reggel sem fog belém férni semmi a reggeli gyógyszeren kívül. Gyakorlatilag mozogni alig tudok (most is a titkárnőnek diktálok), a ma esti edzést ki is kell hagynom, mert a korábban említett búvároktatás venné csak kezdetét, ami lecsempézett konyhakövön még korrigálható manőver, de a padlószőnyeg csúnyán ki tud fakulni és a szag is nehezen eltüntethető. Holnap reggel eskü, hogy megyek futni (hacsak nem esik az éjszaka 20 centi hó - akár hosszában, akár magasságban), aztán már csak két röpke munkanap, ami ugyan valószínűleg négy nap intenzitásával fog eltelni és utána még szenteste agyalhatok, hogy mit is kúrtam el az utolsó nagy hajrában, de ennyi izgalom kell az év végére, nem igaz?! Még egy ajándék hiányzik, kedden kell megkísérelnem pontot tenni az ügy végére, már B-tervet is sikerült kidolgoznom, úgyhogy szorítsatok, hogy a bolygóegyüttállás kedvezzen, ha más nem odaadom az aortámat, hiszen az szívből jön, kicsit nehéz lesz ugyan becsomagolni, de igazából nem lesz minőségbeli különbség a többi ajándékhoz viszonyítva, konstans mekkelek színvonalú lesz az összes (majd azt mondom, hogy árvák csomagolták 500 Ft-os órabérben).
