A szervezetem (úgy van, a maffia) az utolsó kétségbeesett próbálkozásba fogott, hogy elkerülje a holnapi munkanapot, de az is lehet, hogy csak az elmúlt két hét teljesítménye csúcsosodik ki, de a mai napon gyakorlatilag semmi nem marad meg bennem, mintha Coca Colat ittam volna, ami kihozza belőled a legjobbat. Reggel még optimista voltam, hogy biztos elmúlik, így viszonylag nagy lelkesedéssel álltam neki az ebédnek, de, mint utóbb kiderült, egyszerűbb lett volna egyből a budiba önteni az egészet, megspórolva ezzel egy komolyabb rolni budipapírt. Mivel semmilyen diétás kaja nincs itthon (a HT kekszet is biztos betolták az egerek), így a délutánt teán töltöttem el, úgyhogy piszok fitten fogok holnap bemenni a csillékhez, már ha addig nem szökik az egekbe a mostani hőemelkedésem. Ezzel meg is dőlt az egészségesebb életvitel végett elkerülnek a betegségek legenda is (asszem valamikor tavaly derült ki, hogy - most mindenki vegyen egy mély levegőt - télapó sincs), úgyhogy mindeni továbbra is nyugodtan egye a pörköltet képviselőfánkkal, nálam sokkal jobban nem lesztek kiszolgáltatva ilyen jellegű betegségeknek, bár a rossz koleszterin még azért egy kellemes koszorúér elzáródásra azért bekopogtathat, mint Petihez a nemtom milyen reklámban (mindig az átlagnevűek b@sznak rá az ilyen reklámokban, egy Kende, vagy egy Aba ritkán robban le ennyire, de az átlagnevűek legalább biztos munkahellyel rendelkeznek, hiszen majdnem mindenki 30 éve van a szakmájában, úgyhogy lehet választani: vagy biztos munkahely átlagnévvel, vagy kicsattanó egészség örök élet meg egy napra egy olyan névvel, ami már az óvodás évek alatt is visszafordíthatatlan, maradandó károkat okoz a csúfolódó Kovács Bélák céltáblájaként). Hamar eltelt ez a két hét pihenő, nem mondom, hogy kevés volt, azért állandóan semmittevéssel sem lehet elütni az időt, egy kis friss levegő (a hátsó ajtó és a tyúkól közötti táv nem számít tojásbeszedéskor), a napi séta kaputól kapuig, a munkatársak, a 10 perc alatt elfogyasztott ebéd (azért bízom benne, hogy legalább február közepéig uborkaszezon lesz és nem kell sötéttől sötétedésig bent lenni) azért hamar hiánycikké tud válni, elvégre az életünk felét harmadát a munkahelyen töltjük, ugyanennyit alszunk és egy nagyon pici töredékben képviseljük majd a nyugdíjasok népes táborát, már, ha kibekkeljük valahogy a következő cirka 35 évet és mindez alatt nem változnak a törvények. Azaz erre már nem kell időt szánni, a nyugodt nyugdíjas évek megmaradnak az ING, meg a nosztalgikus Chio reklámokban, amikor nagyapa homályos tekintettel (most vagy a könnyektől, vagy a haladó stádiumú alzheimer kortól) emlékszik vissza a régi szép időkre, amikor minden sokkal jobb volt, de főleg nagymama, mert bizony akkor volt utoljára feszes a feneke, amire még érdemes emlékezni, de az unokáknak mesélt anekdotákból azért ezek a pillanatképek rendszerint ki szoktak maradni. A lényeg, hogy mindenki éljen úgy idén is, hogy legyen mit eltitkolni az unokák elől, de azért néhány cenzúrát nem igénylő sztori is legyen, hisz az ünnepi vacsi után kellemetlenül hosszú csendeket eredményezhet egy csak 25 éven felülieknek karikával is csak erős túlzással végighallgatható memoár.