Véget ért az NFL szezon, úgyhogy mostantól heti két alkalmat is biztosítok mindenki számára, hogy ne olvassa a blogomat, valljátok be, tavaly szeptember óta ezt várta mindenki. Meg a hétvégét.

Az elmúlt egy hétben sok víz lefolyt a budi lehúzásakor (a Dunás szöveg már olyan snassz). Szóval arra jutottam, hogy idén még nem veszek lakást, mert amúgy is imádok kidobni az ablakon évi egymillát, szerintem ha lesz is egyszer saját lakásom, akkor is elégetek egy kis köteg húszezrest viking szertartás szerint leúsztatva a Dunán, csak hogy ne legyen olyan éles váltás. Annyira az egekben van a pöcegödrök ára is (hogy a mobilvécékről ne is beszéljek), hogy csak azért nem akarok saját trágyadombot magamnak, hogy valamikor a futamidő felénél (azaz 15 év múlva) verjem a fejemet a falba, amiről amúgy is pereg a vakolat, hogy inkább valami hasznosabba fektettem volna a nemlétező tőkémet. Pedig most az épületben eladó egy 139 m2-es öröklakás a másodikon, potom 72,5 millióért. Már majdnem megvettem, mert kár lenne egy ilyen remek lehetőséget kihagyni, de aztán volt rá 70 millió hiányzó okom, hogy miért is nem vágok bele életem üzletébe. Azért még fontolgatom, hogy komoly vevőnek öltözök és felmegyek hümmögni, meg fikázni mindent, és amikor már sikerült lealkudnom 50 millióra a vételárat, akkor közlöm, hogy a feléből még mennyit tudna engedni, mert amúgy fizetésből élek és mégis mi a f@szt gondolt, amikor azt hitte, hogy valaki kicsenget 70 millát egy nyamvadt lakásért.

De így legalább tudom a dellát tolni a lábam gyógykezelésébe, de lassan kezdem azt hinni, hogy még egy szelet Snickers is nagyobb valószínűséggel hozná helyre a térdemet, mint a mostani próbálkozások. A villámló botos joyride-ot felfüggesztettük, mert kb annyit ért, mint golyó ellen az integetés, úgyhogy hétfőn részt veszek életem első gyógytornáján. Itt már ugye nem talpig bankos rabszolgának leszek öltözve, bár nem kérdeztem meg, hogy kell-e vinni játszós ruhát, de még a középiskolai emlékeimben úgy él, hogy a tornaóra nem az a kifejezetten garbós-farmeros időtöltés volt, úgyhogy csak bedobok a hátizsákba egy egyrészes lányka tornadresszt, de abból is a zsinórtangás változatot, amit Borat is viselt, csak hogy tuti én legyek a latinlover. Ha meg ez sem válik be (mármint a kezelés, nem a szerelés), akkor megtanulok ezzel a fogyatékosságommal is együtt élni, úgyis van már éppen elég, a lista meg még távolról sincs laminálva és hogy legalább egy rövid időre máshol fájjon (önérzet, önbizalom, a tököm?), megpróbálok tök hülyét csinálni magamból és elhívom randira a gyógytornászt. Legalább a lehetőségét adjuk meg annak, hogy valami előnyöm származik ebből az egészből.