Ma iszonyú hatékony napot tartottam. Persze ez alatt a munkán kívüli elfoglaltságokat kell érteni (a melóban mindig hatékony vagyok), kissé besűrűsödtek mostanság az elintéznivalóim, bár egyes hiperaktív ismerőseim még minden bizonnyal rommá unnák magukat ennyi teendő mellett is, de nekem azért egy kissé eltér a megszokott balkáni, nyugdíjas üzemmódtól. A központi okiratfigyelő rendszer (fogalmam sincs hogy hívják, de ez így körbeírva fedi a valóságot) elkezdte floodolni a postaládámat, hogy lejár a személyim, hogy az autó műszakijáról ne is beszéljünk és a helyi önkormányzat is kiküldte a súlyadós csekket, gondolják szarom a pénzt. Mivel a kocsit még át kellene nézetni a műszaki előtt, engem meg nem, így a személyi megújítás ugrott az első helyre, foglaltam is magamnak időpontot, elcaplattam ma az okmányirodába, hogy akkor essünk túl a papírmunkán. Kedvesek, aranyosak, segítőkészek voltak (csak onnan tudtam, hogy még mindig Magyarországon vagyok, hogy magyarul beszéltek hozzám), elmondták, hogy mi hogy lesz, van-e más arcképes igazolványom, alternatív megoldásokat vezettek le, lehetett bankkártyával fizetni, nem csak sárgacsekkel rohangálni a végtelen várakozás csarnokába (értsd főposta). Mivel arcképes igazolványról van szó, elkerülhetetlen volt egy nagyon limitált (egy darab kép) portfólió összeállítása, vasárnap borotválkoztam, ami ma már egy nagyon lightos borosta volt, de a bőröm csak 3-4- naponta tolerálja a borotva használatát, különben bevörösödök és egy tonna arckrém sem billenti helyre a balanszot. Mondták, hogy mosolyogjak, én meg mondtam, hogy még egyszer nem húznak csőbe, a legutóbb is úgy festettem, mint egy szefós, aki képtelen a vonalakon belül maradni a kifestőben és ez volt 10 évig a személyimben. Felvettem a komoly arcomat, szóltak, hogy nagyon össze van húzva a szemöldököm, mire jeleztem, hogy sok a szöveg, haladjunk. Kattintottak, megnéztük, felajánlották, hogy csinálhatunk még egyet, mondom hozott anyagból dolgozok, ennél már egész biztosan nem lesz jobb és amúgy is csak a rendőrnek, meg majd a leendő lakáshitelező bank munkatársának kell felismernie a képről, arra meg pont elég lesz. A meglévő kártyámat kilyukasztották, szal most a jogsival igazolom magam (na az a kép is megér egy körözési felhívást), de most a hétvégi külföldre szökési tervet le kell fújnom, mivel jogsival nem lehet átlépni a határt, így most 3 hétig, amíg elkészül az új, ebben az országban ragadtam (mondom ezt olyan kétségbeesetten, mintha marha nagy kedvem lenne átmenni bármelyik szomszédos országba, Németországot konkrétan be kellene zárni azon az alapon, hogy képtelenek szavakat alkotni hat szótag alatt). Mindemellett sikerült megvennem a bérletet (nem a bábszínházba és nem is a simába, csak a tömegközlekedésre), megtankoltam, mielőtt az egekbe emelik a benzin árát (a holnapi árfolyammal számolva kerek 100 forintot spóroltam, amiből kijön egy Tesco-s kocsi), az idei nőnapi ajándékok alkatrészeit is elkezdtem összeszedni, mert a virág meg a csoki még mindig dög unalmas (jóval kevesebb ragasztóval és alapvetően mérgező gőzöktől mentes anyagokkal fogok idén dolgozni, szerintem a vasárnapi blog témája ezt a szerencsétlenkedést fogja megörökíteni), a közelgő családi ünnepek ajándékait is lerendeztem, szal megveregetem a hátam, ügyes voltam...és még csak kedd van!