Az esőfellegek már a sarok mögött állnak lesben, hogy holnap, amikor kiteszem a gumiabroncsomat a garázsból, lecsaphassanak égi haragjukkal a még ragyogó pompába öltözött autómra. Úgy képzelem, hogy kissé megalapoznak majd egy hajnali négytől kezdődő szüttyögéssel, épp csak annyira, hogy az út mentén már sáros pocsolyák gyűljenek össze, hogy azt a kizárólag 5 tonna feletti saját súlyú szembejövő járművek egyenletesen felhordhassák a metálfekete fényezésemre, hogy közvetlen ezután fél perccel a napocska - kibújva a felhőtakaró mögül - ráégesse ezt az okádékot a fényezésre. Ha mázlim van, akkor rovarrajzás is várható, csak hogy a szélvédő és az első lökhárító is megkapja a maga esztétikus védőrétegét, bízom benne, hogy a cipőmmel is sikerül némi sarat elhelyezni a belső kárpitokon. A téteket nálam lehet megtenni, a nyertesek között egy szippantós kocsi visszapillantójára akasztott tavalyi wunderbaum kerül kisorsolásra. Aztán persze moshatom le megint a szekeret, mert jövő héten műszakira kísérem el és elég égő lenne egy lepusztult autóval megjelenni, még azt hinnék, hogy felelőtlen fiatal vagyok (de főleg felelőtlen, a fiatalt ránézésre gyorsan kizárják), aki nem becsüli azt, amije van.
A mai nap már elég húzósra sikerült, annyi dolgom lett hirtelen és még dolgozni is kell mellette és ez már nem is olyan egyszerű. Aktívan tudok én sokfelé figyelni, de kettőnél több dolgot nem tudok felfogni, jellemzően itt kapcsol be a férfiak hümmögéses és fejbólogatós válaszolási reflexe, én meg csak kapkodtam a fejem, mint kezdő buzi a gőzfürdőben. Legalább a munka rész végére értem, de minden mással csúnyán megúsztam, lassan válságstábot kell összehívnom, de mivel senki más nem érintett a megoldandó feladatokban, így egy erősen skizofrén egyszemélyes VIP party van kilátásban. De, mint tudjuk nincs lehetetlen, csak tehetetlen, a lehetetlen azonnal megvan, a csodákra néhány percet várni kell. Ha már megástam a gödreimet nem félek beléjük szarni, tekintsük úgy az egészet, mint egy bio kisköltségvetésű trágyázást, aminek a végén csak meglesz a gyümölcse. Azt persze nem bánnám, ha egy kicsit besegítene a jószerencse (ha valakinek van fölösbe, küldhet nyugodtan...ugyan ez igaz a készpénzre is), de ha nem, akkor b@ssza meg a medve a fűnyíróját! Ütemtervet fogok felállítani rögtön két pótütemtervvel, hiszen soha nem halad semmi eredeti koncepció alapján. Kísérletet teszek legalább a C-terv betartására, mert ha egyszerre akarok mindent elintézni, akkor csak paff leszek (mint a bűvös sárkány) a nap végére, mint ma is és akkor olyan bánatosan fogok nézni, mint léggömbárus a nyílzáporban (egyelőre rejtély ez a mondás, hiszen feltételezhetően a nyílzáporban nem csak a lufiknak reszelnek, hanem az árusnak is, de ebbe most ne menjünk bele). A cél már látszik, de addig még egy pár lövész- és várárkon át kell küzdeni magam és a krokodilok, medvecsapdák, a reklámadó, a brókerbotrányok, a rezsicsökkentés, a vasárnapi zárva tartás, a madárinfluenza és a kigyulladó metró kocsik cseppet sem könnyítik meg a dolgomat.
