Mielőtt bárki azt hinné a cím alapján, hogy megőrültem és fizikai képességeim határait feszegető versenyre jelentkeztem, gyorsan eloszlatom a félreértéseket, egyszerűen arról van szó, hogy tegnap átestem a vasalási tűzkeresztségen. Sajnos már annyi ruha felhalmozódott (értsd 6 db ing, meg egy nadrág, amiből a nadrágot végül elfelejtettem kivasalni), hogy nem halogathattam tovább, lévén csak az egyik ing nem vasalandó, mert simára szárad, cserébe egy kisebb üst aranyat hagytam ott a boltban a megvételkor. Szóval a vasalódeszka még halálos nyugalomban pihengetett a bolti csomagolásában (itt jelezném, hogy már harmadik hete, hogy felköltöztem, szal ha nem is világcsúcs, de az egyéni rekord megvan a házimunka ezen ágának kerülése témakörben), nehogy belepje a por még szem elől is eltettem a kanapé alá (majdnem nem emlékeztem rá, hogy hova tettem, de a kis lakás egyik előnye, hogy ekkora kiterjedésű cuccot viszonylag kevés helyre lehet elrakni). Mivel túl puhány vagyok letépni a vákuumos fóliát, így praktikus okokból egyből ollóval estem neki a felnyitásnak, aminek az lett a vége, hogy mandínerből elvágtam a kereszttartó madzagot, ami a huzatot tartja a helyén, szóval az első 10 percet azzal töltöttem, hogy valahogy újra összekössem őket (na jó ebből egy egész perc szentségeléssel telt, hozzáadott értéke nem volt). Felállításban erős vagyok, már láttam ismeretterjesztő csatornákon, hogy hogyan is kell, alakzatba helyeztem, hogy lehetőség szerint a vasaló zsinórja is elérjen a konnektorig (kicsit megnyugodtam, amikor kiderült, hogy nem lóbálós, szenes vasaló van készleten, bár semmi űrtechnika, nem a NASA fejlesztette és a botox helyett sem alkalmazható azzal, hogy sokáig nézel a gőzölős talpazatra, lévén nincsenek lyukak rajta) és magamnak se okozzak feleslegesen harmadfokú égési sérüléseket, mert biztos körberöhögnének a sürgősségin, a valagamról már nem tudnak több bőrt kimenteni az átültetéshez, a legutóbbi seggplasztikán már feszesre húzták a bőrborítást, így 80 éves koromban is menő fokhagymáim lesznek, ráadásul az időjárás változást is megérzem velük két nappal hamarabb (szerintem az időjósok is így csinálják). Voltam elméleti továbbképzésen is, így megtudtam, hogy ha vízzel bespricckoljuk az inget, akkor könnyebb a vasalása is, így be lett szerezve némi permetező berendezés, ami persze hülye gyerekzáras és előbb el kell fordítani a kupakját, de rádobtam erre is egy percet, mire rájöttem, pedig már terveztem, hogy hogyan fogom kiirtani annak a szarnak a feltalálóját és persze a viszonteladókat, akik ki merték tenni a boltok polcaira. Végül kiderült, hogy fuvikkolásban elég erős vagyok és egy jó 45 perc heroikus küzdelem után az ingek is simábbak voltak, mint a kiinduló állapot, persze kivasaltnak továbbra sem nevezném őket, de legalább nem tűnt úgy, mint amit most köhögött fel egy macska a menetrendszerű szőrgolyóval együtt, hogy aztán a kutya még sicher, ami biztos megrágja. Úgy vagyok vele, hogy rajtam úgyis összegyűrődik, ha valakinek meg nem tetszik, az egyrészt bekaphatja (már, ha megengedem), másrészt jöhet nyugodtan vasalni helyettem, majd barterben főzök neki valami finomat. Mert főzésben erős vagyok, most éppen valami mediterrán jellegű csirkét csinálok olajbogyóval, paradicsommal, hagymával, bazsalikomos, mustáros, ketchupos, fokhagymás tejszínben párolva, hétvégére pedig az első adag muffinom van beütemezve (már csak sütőformát meg papírkákat kell venni). Ennél jobban csak a mosás megy, basic szinten kimérem a hozzávalókat, eltekerem a gombot a négyesre és bekapcsolom, majd ha villog a lámpa, akkor vagy stroboszkópos partyba csöppentem, de nagyobb valószínűséggel csak lejárt a program és lehet teregetni. A szokatlan csak az, hogy ezt mind nekem kell csinálni...még jó, hogy egyszemélyes a háztartás.