Hanyatlik az olvasottság. Most megint költözzek másik városba, hogy fellendüljön az érdeklődés? (kicsit drága buli lenne, nem gondoljátok?!) Nem írhatok minden nap vicceset, mert ugye olyan nincs, max a cirkuszban, de a bohóc is otthon kibőgi magát, mert ő így piheni ki a nap fáradalmait (melós lehet éveken keresztül habos tortát egymás arcába dobálni, egy nagyon kicsi autóból 20-an kiszállni és 12 számmal nagyobb cipőben arcon locsolni valakit az abszolút élethűnek ható műanyag virág utánzat kitűzőből). Mostanság már engem sem nagyon kell esténként ringatni, örülök, ha fel tudom magam cibálni a galériára. Ugye egész nap "dolgozok" (már azért a kilenc órából nagyjából hatot tevékenyen töltök, de még vannak üresjáratok, amik eddig főleg nem voltak jellemzőek, így néha egy kissé elpilledek a műszak végére mentálisan), aztán ugye majdnem minden nap járok futkározni (a térdeim még egyelőre sztrájkolnak, de majd megszokják ezt is, mint a futást is úgy általában), néha egy kis kondi, mosás-vasalás-bevásárlás, sőt még söprögetni is szoktam takarítás címszó alatt, de csak azért mert egy szoba van össz-vissz. Reggel már ugyan úgy nyávogva kelek, mint korábban, pedig egy órával többet is alhatok, de mivel tatás, 50 perces készülődést engedélyeztem magamnak, hisz még így is az első háromban vagyok a a beérkezési sorrendben a melóban, van időm Discoveryt nézni, szal elég jó hangulatban indulok el itthonról végső soron. Munka után mindig ütemezek valami kis apróságot, amit el kell intézni, ma a bérletvásárláson volt a sor. A Keleti esik nekem útba, ahol kulturált körülmények között lehet várakozni is és nem azt kell lesned, hogy hátulról mikor csavarják ki a pénztárcád a kezedből egy késsel a hátadban ellenőrizve nem létező reflexeidet, miközben a soha véget nem érő sorban ácsorogsz egy könnyed 20 percet. Itt csak húzol egy sorszámot (ami tegyük hozzá jó messze van attól, ami még aktuálisan az ügyintéző pultnál a belépéskor ki van írva) és kényelmesen helyet foglalsz, amíg rád nem kerül a sor. Persze a pályaudvarnak megvan a hátulütője, hogy egy csomó külföldi baromállat turista rontja ott a levegőt, akiknek halvány fogalmuk sincs, hogy hogyan juthatnak el a célállomásukhoz (még egy ilyen felkészületlen bandát, én ha megyek valahova GPS koordinátákra lebontva, műholdképekkel felszerelkezve lépek ismeretlen területre), így miközben kitalálják, hogy milyen jegyet is akarnak venni egy 15x15 méteres (kisebb kiszerelés nincs) Budapest térképen kell elmutogatnia szerencsétlen alkalmazottnak, hogy mi-merre-hány méter. Persze rögtön az első percben az idióta turista elveszti a fonalat, mert ennyi közlekedési eszköz náluk nincs is és már nem érti, hogy mi a troli, a villamos, a busz, a kisföldalatti, a metrók meg a villamospótló autóbusz között a különbség, szal összességében csak engem tartanak fel. Nekem bezzeg 2 perc megvenni a bérletet, de előtte még meg kell várni, amíg Hansék elhúzzák a belüket, hogy vélhetően a nyócker közepén váljanak rablótámadás áldozatává, mert mégiscsak jobban kellett volna figyelni a jegypénztárban. A másik agymenés, hogy ha el akarom számoltatni a munkáltatóval a bérletet, akkor ugye számlát kell kérni. De ha számlát kérsz cégre, akkor egy ezressel többe kerül ugyan az a darab papír. Érted te ezt? Kerestem az aranyszálat a számlában, hogy hátha van valami hozzáadott érték, ami elsőre nem szúr szemet, esetleg a papír, amire nyomják készül nagyon ritka unikornis szarv és pegazus könny keverékből, vagy gondoltam legalább valami szépírásverseny olimpiai bajnok tölti majd ki a papírt rendkívül kalligrafikus betűkkel egy rendkívül limitált darabszámú gyémántokkal kirakott Parker tollal. De lakonikus egyszerűséggel csak egy sima nyomtatott blokk az egész, szal tehetnek egy szívességet!