Valljátok be, valaki rajtam kívül 15-ször kattint egy bejegyzésre, csak így jöhet ki a konstans 16-17 fős olvasottság!

Szóval beindult a jól megérdemelt pihenés, aminek bevezetéseként lefáradtunk Szegedre baba- és barátlátogatóba. Annyira jó volt végre az anyósülésen ülni, még akkor is, ha az a legveszélyesebb hely az autóban, de legalább nem nekem kellett vezetni, ami nem három körös kő-papír-ollóval dőlt el, aminek nálunk sok jelentősége nincs, lévén nemes egyszerűséggel csak nekem van jogsim a családban, így hamar leszűkül a kör rám, mint az állandó józan sofőrre. Földrajzi ismereteim alapján úgy képzeltem el, hogy Szeged messze van a fővároshoz képest (de ugyan így meglepett, hogy 45 perc alatt lent voltunk a Velencei tónál vonattal), de autópályán nincsenek távolságok, csakúgy, mint ebben az országban úgy általában, így bő másfél óra alatt le is értünk, ha nem számolom az a 35 perc várakozási időt, amit egy fatális logisztikai hiba miatt voltunk kénytelenek Kecskeméten eltölteni, mert bár megbeszéltük, hogy a Tesco parkolóban vesszük fel Katát, de Kecskeméten kivételesen 3 Tesco is van és jól sejtitek, nem ugyan arra a parkolóra gondoltunk. A Balkánon Editék jól bejáratott pizzazóval vártak minket, na és persze ott volt Dávid is a nagy kerek szemeivel, aki jól láthatóan teljes üzemzavarban volt attól, hogy megjelent 3 vadidegen ember, ebből kettőnek emberes szakálla is van, de egyik sem a Télapó, szóval egy fél napot furcsán nézett ránk, hogy mikor megyünk már a francba. Gondolta ha lefekszik és elalszik, akkor szkippelheti ezt a részt, de miután a második szundi után is ugyan úgy ott voltunk, feladta a próbálkozást és inkább elkezdett hozzászokni a gondolathoz, hogy lehet, hogy örökre maradunk. Amúgy a világ legrendesebb gyereke (legalábbis éjszaka nem üvöltött fel egyszer sem, de az is lehet, hogy csak a horkolásunk nyomta el a sírását), de gondolom ez ilyen demo verzió, a szüleinek éppen elég gondja lehet vele, elvégre ők mégiscsak 0-24-ben vannak mellette, mi meg összesen láttuk 24 órát, mínusz az alvás. Szombat estére visszaértünk Pestre, összerámoltam a motyómat, hogy ma reggel aztán a vonatra feltegyem a seggem és ismét visszafáradjak a Balkánra (mielőtt valaki hülyének nézne, hogy mit autózgattam össze vissza, jelezném, hogy csak Pestről téríti a munkáltató a vonatjegyemet, szal kénytelen voltam visszavitetni magam Pestre).

Ma meg olyanra szántam magam, amihez mondhatni semennyire nem értek. Nem kell beszólni, hogy ennyi erővel bármit csinálhattam, szűkítsem a kört! Nagyjából egy órát szántam volna arra, hogy anyu gépét újra jogtisztává varázsoljam, mert az utóbbi egy hónapban azzal gyanúsítgatják, hogy szoftverhamisítás áldozatává vált (hogy engem mennyire átvertek a torrenten) és elég bizarr dolgokat kezdett művelni csak úgy magától (mármint a gép, nem anyu). Azt kell mondjam a technika fejlődése még mindig exponenciálisan kenterbe veri az én műszaki hozzáértésemét, de úgy is fogalmazhatunk, hogy bármi, amiben áramkör is van bőven kívül esik a komfortzónámon. 7-szer (azaz hétszer) telepítettem újra az egész hóbelevancot, még jó, hogy nincsen több terányi adata ancinak, amit lehetett volna pakolgatni jobbra-balra, de így is befontam a hajam, mire a végére értem. Kismillió fórumot olvastam végig, angol és magyar nyelven egyaránt, gondolhatjátok, hogy mennyire értettem az angolt, ha már a magyar is kínainak hangzott számomra, szal amennyire sikerült végül összehozni, annyira el is kúrhattam volna az egész gépet merő jószándékból. Nem tudom végül mit csináltam, mennyire álltam ahhoz közel, hogy legyen egy bazi nagy papírnehezékünk, nem is akarok ezen lamentálni, úgysem fogom soha megérteni, csak remélni tudom, hogy kitart a szerencsém a jövőben is. Megismételni nem biztos, hogy tudnám, de pont nem érdekel, mert az előző körös telepítés sem működött a mostani újrahúzásnál, 5 percen belül elavult és megkerülhető eljárás lesz ez a mostani célravezető hadművelet is. Egyelőre megy minden, szal gyors megírtam a bejegyzést, mielőtt egy kémprogram elindítaná a nukleáris robbanófejeket szerte a világban és beköszöntene az ítélet napja, bár a drótkerítéses-játszóteres jelenetet a Terminátorból simán újra lehetne forgatni a határon, állítólag már tök jól haladnak a kerítéssel.