A szárazföldön a barnamedvénél csak egy veszélyesebb dolog van: én, alkonyatkor, szemüveg nélkül a Városligetben, futva. Az ugyebár köztudott, hogy szürkületi vakságom van, úgyhogy jelentősen romlik a látótávolságom naplemente után és kelés előtt, mint amikor telecigized az autót és kint még köd is van. Na most erre még ráteszek egy lapáttal azzal, hogy szemüveg sincs rajtam, így exponenciálisan csökken az agyam által felfogott valóság %-os mértéke, de igazából azt sem tudom, hogy mit nem látok és hogy biztos csúcsra járassam az emberi hülyeséget mindehhez még futva is közlekedek, nem ám óvatosan, megfontoltan sétálva. Az egy dolog, hogy majdnem minden kukára azt hiszem, hogy ember és bármelyik pillanatban megmozdulhat, de mire nagy nehezen megnyugtatom magam, hogy az megint csak egy kuka, kiderül, hogy tényleg ember, csak a szaga nagyban nem segített abban, hogy észrevegyem a különbséget. Mert ugye hallás kilőve, a zenének szólnia kell fülben, akármi van, a látás elvesztve, így maradna a szaglás, már ha nem akarom, hogy zaklatásért bevigyenek a legközelebbi őrsre, mivel mindenkivel szoros fizikai kontaktusba próbálok lépni, ha már ultrahangot nem tudok kiadni, mint a denevérek. A másik kihívás, hogy két, perifériás látáson is kívül eső pont (hívjuk kutyusnak és gazdinak) között legtöbbször feszül egy észrevétlen összekötő elem (hívjuk póráznak), amit rendkívül nehezemre esik kiszúrni (az összes fekete és még ki sincs világítva), így általában utolsó pillanatos bakkecske ugrásokba fullad a gyakorlat, pedig reflexeim fényes nappal sincsenek, szemüveggel a fejemen. Ennél már csak az a mókásabb, amikor nincsen póráz, csak azt hiszem, a külső szemlélő meg annyit lát, hogy a bolond fiú megint kijött szaladgálni és indokolatlanul nagy lelkesedéssel, randomban bemutatott örömugrabugrát mutat be, milyen jó neki, hogy ilyen felhőtlen az élete. Sajnos a nyári szabik miatt kialakult létszámhiány nagyon hamar egyenes arányos munkaidő növekedéshez vezetett, így mostanság nem nagyon érek haza 19:30 előtt, de ugye ez nem lehet kifogás a futás ellógására, szóval mese nincs, inkább megyek és szárazon bemutatott tripla axelekkel, meg leszúrt rittbergerekkel szórakoztatom az utca népét, én mindenhol ennyire jótét lélek vagyok, mennyire állat lesz már a következő életem...remélem ezek beválthatóak karma pontokra az elszámolásnál! Azért persze nem bánnám, ha elkezdenének gondolkodni valami megfelelő kompenzáláson, amiért a szabadidőmet a melóra áldozom (na nem mintha akkora magánéletem lenne, aminek a rovására menne, de azért a balkáni élethez képest minden nap Sziget fesztivál, ha úgy nézzük) és különben is ilyen gyakran azért nem ihatok, hogy mindig rebootoljak az aznapi agyf@sz után, szal nem bánnám, ha újra megsokasodnánk a bányában.