Ma reggelre megfordult a föld mágneses polaritása és 15 fok volt hajnali hatkor, mikor egy hete -2 fokban indultam kevésbé jó hangulatban kocogni. Ráadásul a szokatlan hőségre való tekintettel a nap is b@szott felkelni, szóval tök sötétben botorkáltam végig a távot, úgyhogy nagyon úgy tűnik az idei évre véget ér a korán reggel futkorászás szezon, vagy nagyon sürgősen egy ezer luxos, kivilágított útvonalat kellene találni, ahol nagyobb eséllyel nem töröm ki a bokám, vagy rabolnak ki a bokorból előugró banditák (nem mintha sokat lendítene a helyzeten, hogy kivilágított helyen nem látom az arcukat a dioptriahiány miatt). Azt hittem, végre működik az időgépem, bár egy kicsit pánikba is estem, hogy újra a nyári szopás kellős közepében leszek a melóban, de végül kiderült, hogy a szopás ugyanúgy meglesz így is, csak a hőmérséklet nem lesz állandóan magas és hál istennek a tér-idő kontinuumot sem tudom összezavarni (jobb ez így mindenkinek, Marty Mcfly pár hete járt erre utoljára, a Deloreant meg visszavitte magával, a 4-6-os villamos, meg mire felgyorsulna 88 mérföldes sebességre, már rég beért a következő megállóba és még csak fluxuskondenzátor sincs rajta, de ugyan így hiánycikk a nyitható ablak is...). Túl nagy a hullaszag a bányában (és még csak nem is bányarigó utáni tárnaomlás miatt lent rekedt kevésbé szerencsés túlélők - értsd áldozatok -  adták meg magukat az elmúlásnak) az utóbbi néhány napban, biztos messziről jönnek a szippantós kocsik, pedig már szabad szemmel is látható az év vége, de valamiért még nem indult be a kerék, de az is lehet, hogy mi pörögjük túl annyira a dolgokat, hogy csak nekünk tűnik úgy, hogy ez az egész áll. Sebaj, amíg még leér a lábam a sz@rtengerben, gyorsan elhasználom az utolsó szabijaimat is, egy hosszú hétvége mindig jól jön, aztán már csak az ünnepek előtt lesz láblóga, utolsó pillanatos ajándék beszerzés és karácsonyi mentőmellény növesztéshez bemelegítés keretében.

Ha már rohamléptekkel közeledik a tél, ismét rászoktam néhány TV műsorra, mert ugye most már nem tudok virágot szedni a réten, na nem mintha ez bármikor is napirendi elfoglaltság lett volna. Ha már ennem csak korlátozottan szabad, akkor legalább vizuális megközelítése legyen a gasztronómiának, szóval az Amerikai mesterszakács negyedik évada pont kapóra jött. Majdnem ugyan az, mint a Konyhafőnök (ahogy a reklámokból leszűrtem, mert a magyar változatból képtelen vagyok 1 percnél többet végigszenvedni), csak itt egy leheletnyit több Michelin csillag van felhalmozva a zsűri tagjai között, egynél több országban van étteremhálózatuk és nem merül ki annyiban a szakértői vélemény, hogy egy csipettel több só kellett volna. Ennyi erővel elmennék én is zsűrizni, a fikázás nagyon megy (képletesen), de mondjuk megdicsérném a kötényüket, úgyis az a divat, hogy olyat értékelnek, aminek semmi köze a műsor alapkoncepciójához. Az amerikaiak bezzeg leordítják mindenkinek a haját, megaláznak mindenkit ahol csak lehet, de ha kiesik valaki, akkor egyből szerencsétlen a faszagyerek, hogy milyen ügyes és nem is neki kellett volna kiesni (na erre mondanám én, hogy akkor mi a fettért engem küldtök haza?!). A versenyzők amatőr mivoltával kapcsolatban továbbra is szkeptikus vagyok, nekem ne mondja senki, hogy aki életében nem látott még homárt (max a Kék osztrigában), az első osztályú fogást készít belőle 60 perc alatt és merő általánosságban a leglehetetlenebb technikákkal és szakzsargonnal is tisztában van. A tegnapi meglepetés vendég a tavalyi évad győztese volt, a csaj pedig konkrétan vak. Na most ne mondja nekem senki, hogy egyszer sem próbálta felgyújtani magát, amikor keresztbe nyúlt a gáztűzhely felett (bár lehet, hogy többet pörgött a padlón porral oltók gyűrűjében, mint amennyit a pultnál állt), megvan az összes ujja, nem mosószert kevert össze súrolószerrel a hollandi mártáshoz és tök vakon mesteri tálalásokat tudott összehozni. Én konkrétan a tányért nem találnám meg, nemhogy művészi kompozíciót alkossak, inkább emlékeztetne moslékra és nem is biztos, hogy csak ehető dolgokat tennék a tányérra. Mivel főző showról van szó, gondolom a kutyáját sem vihette be a stúdióba, aki a Lecsós patkány mintájára vezette volna a gazdit, de a versenytársai helyébe sem nagyon merem beleképzelni magam, gondolom ők láttak (vagy egy vakokból álló évad lehetett, nem tudom, biztos szemtelenkedtek a zsűrivel), de nem voltak képesek legyőzni Stevie Wonder mesterszakács megfelelőjét (épp csak nő és ázsiai, de amúgy tökéletes a hasonlat).