19-re lapot húztam, de szóljanak a fanfárok, megérkezett az utolsó csomag is, idén mindenki kap ajándékot, legalábbis rokonsági megközelítésből, szóval azért ne örüljön egyből mindenki, aki ismer, már csak cellux és némi csomagoló papír kell, hogy elnyerjék azon alakjukat, amiben nagyjából átadástól számított 2 másodpercet töltenek, a csiricsáré papírok létrehozásához szükséges kiirtott esőerdők nagy bánatára. Futárszolgálat hozta a dobozt, de azt sem mondta a kispajtás, hogy tréfarépa-fapapucs, de még csak rám sem csörgött, hogy megjöttem főnök, hova tehetem, egyszerűen leb@szta a portán (ezer szerencséje, hogy már ki volt fizetve, különben nagyon jól jártam volna), aztán a biztonsági szolgálat szólt rám, hogy csomagom jött. Kicsit azért örülök, hogy nem küldték át egy aprító gépen nemzetbiztonsági okokból, bombaküldeményre gyanakodva, vagy hogy nem fociztak vele, mint Jim Carrey az Ace Ventura elején, mert azért volt benne érzékeny tétel is. Pont olyan tárgyakat rendeltem, amiket hajszál pontosan bele tudtak tetrisezni egy kartondobozba, egy egérnek már nem lett volna elegendő oxigén a dobozban (sem élőt, sem döglöttet nem találtam benne, gondolom ők is kimatekozták a levegő szükségletet), ezer szerencse, hogy vissza tudtam mindent pakolni, miután leellenőriztem, hogy megvan-e minden, meg, hogy egyáltalán az én csomagom jött-e meg. Ilyenkor bezzeg nem tudják összekeverni egy másik, aranytömböket és gyémánt tiarát rendelő emberrel a csomagomat, de összességében azt kaptam, amiért fizettem, szóval egy rossz szavam nem lehet. Még nagyjából egymillió dolgom van a héten, mielőtt az ünnepek előtti szabimra eltávozok, a baj az, hogy továbbra is csak 24 óra egy nap (ha valakinek van elfekvőben egy időkibővítő kézi készüléke, az jelentkezzen a szerkesztőségben), amiből rendszerint szeretek 7-8 órát alvással tölteni (bár az utóbbi időben ez erősen redukálódott), a melóban is csak meg kell jelenni minden reggel, úgyhogy egy kicsit kezdek offos lenni, hullanának körülöttem a szúnyogok, már ha lennének.

Még három napot kellene valahogy kibekkelni a melóban (ez gondolom Beck Zolinak simán megy, már csak nevéből fakadóan is), szélturbinákkal szemben taposunk, csak hogy nagyjából egy helyben tudjunk maradni, a gond ott kezdődik, hogy tömegesen guggolnak a lapátok fölé, hogy beleszarjanak a rendszerbe, de ugye innen szép nyerni, kár, hogy nem osztanak semmilyen díjat, még ha meg is oldjuk a helyzetet.  De, mint tudjuk, nem a győzelem a részvét, hanem a fontos! Ma már annyira meredten bámultam a monitorra (esküszöm dolgoztam, a gmail amúgy sem jön be, hogy a pornóról ne is beszéljünk, nem mintha néznék ilyenek), hogy el ne kúrjak valamit, hogy teljesen beállt a nyakam (és nem a sarokba), szóval most úgy forgolódok, mint R2D2 a Star Warsban (csak, hogy aktuális legyek), épp csak nem nyakból, hanem derékból, de így legalább már teljes összhang van a nyakam és a mellkasom között, ami már két napja úgy nyilall reggelre kelve, hogy csak azért nem visítozok, mert még túl fáradt vagyok hozzá. Majd jövő héten jól kipihenem magam.