Jól van, tudom, már megint megcsúsztam a határidőkkel, de már megint voltam valahol és csináltam valamit, az emberi klónozást meg eléggé ellenzik, vagy nagyon jól titkolják. Egyesek szerint belőlem így is elég egy és a magam nemében utolérhetetlen vagyok (pedig nem is futok olyan gyorsan), de azért néhány dolgot könnyebb lenne elintézni többedmagammal, ráadásul a tökéletes bűntényt is végre lehetne hajtani, hiszen egyszerre 4 térfigyelő kamera is rögzíthetné, hogy tök máshol voltam.

A munka visszajött a szabadságról, nem bírta volna ki ezt a két napot még februárig, bele kellett rondítania a könyvklubos januárba. Pedig már nagyon benne voltam az ötödik könyvben és ráadásul ez is trilógia, szóval hol van még a vége, most meg úgy kell gondolkodnom, hogy mikor tudok majd 20 percet olvasásra szánni. Ma is a rendes játékidőben nem jutottunk dűlőre, így hosszabbítás következett, szóval valamikor másfél órával a pénteki játékidő után sikerült csak elindulni a bevásárlásba. Ellenben jóval kevesebben voltak a boltban, de csak ezért nem fogok rendszert csinálni a túlórából és különben sem jár már arra senki olyan, aki a bérezéssel kapcsolatban valamit hozzá tudna tenni ennek ellensúlyozására. Ilyen egyházi pénzintézet vagyunk, Isten fizesse meg alapon működnek a jó cselekedetek, a köszönömökkel meg ugye sok kenyeret nem tudok venni a péknél sem, pedig agyba-főbe dicsérem, hogy ilyen zsömle még soha nem volt a történelemben, de annyira nem hatódik meg tőle. Lássuk be, nálam sem nyom sokat a latba, ez már csak olyan auto office reply mindenkinél, mögöttes tartalom nem nagyon van, inkább a "mi a f@szért kellett ennyit szívózni, cseszd meg!" egy konszolidáltabb formájaként alkalmazza a legtöbb ember. Mindegy, nekem nem az a dolgom, hogy mindenkinek a szívébe lopjam magam (elég gyorsan koszorúér záródáshoz, vagy krónikus szívritmus zavarhoz vezetnék), arra ott vannak a kiskutyák, meg a nyulak papírpohárban (meg kell zabálni őket - képletesen - olyan arik).

Ma még egy újabb buli, csak hogy megünnepeljük Zsú újabb egy éves közelebb lopózását az elképzelt nyugdíjkorhatárhoz, evés-ivás (dél óta éhezem, már az egyik vesémet emésztem, de nem szabad semmit ennem, mert akkor képtelen leszek bármit is betolni az étlapról), holnap reggel bemelegítő futás a későbbi költözködéshez (Russ megint nem bír magával, neki állandóan költözködnie kell), reméljük most nem fogunk tanácstalanul ácsorogni az éjszaka közepén, hogy nincs meg a lakáskulcs, így nincs hova pakolni. Vasárnap talán tudok egy kicsit pihenni is, ami sajnos mosást, vasalást takar és még az is lehet, hogy megborotválkozok, mert már transzparenses tüntetés keretében követelik a konszolidáltabb verziómat, pedig a favágó szakállal sem volt semmi gond, de állítólag így kevésbé fogok szarul kinézni :)