Szabadulós játékon voltunk tegnap és mivel most éppen írom a blogot, jól sejtitek, kijutottunk. A gond az, hogy szintidőn túl, de rohadtul nem a mi hibánk volt, félre lettünk vezetve, mint az áram Lajcsi lakótelepén! Már bejutni marha nehéz volt, olyan keskeny volt a bejárat, hogy csak lapjával lehetett közlekedni az olyan széles vállú fiatalembereknek, mint amilyen én nem vagyok, szóval igazából csak a borzasztóan meredek lépcső jelentett gondot, de hál istennek akkor még nem írtunk alá semmilyen felelősségvállaló papírt, így simán perelhetőek lettek volna. Fűtés volt, szóval már sokkal jobb volt, mint kint a szabad levegőn, ahol még esett is. A játékvezető kiscsaj felvázolta, hogy akkor mi is az alaptörténet, mert ugye felkészületlenül állítottunk be, Hugi csak úgy meghívott minket, hogy dögöljünk meg együtt 60 perc alatt egy sötét, dohos szobában, nekünk meg pont nem volt más elfoglaltságunk csütörtök estére, és így megvolt a lehetősége, hogy pénteken nem kell bemenni dolgozni. Szóval kutatók rájöttek, hogy lassan a Napnak reszelnek (hogy miért, nem derült ki, szóval biztos brit kutatók voltak, azok nem tudnak semmit tudományosan alátámasztani) és akkor sötétség borul az egész világra, hacsak nem fejezzük be a mexikói polgárháború alatt elkezdett kutatást. Úgy van, a szoba ajtaján túl már Mexikóban voltunk, aki ezt nem tudja elfogadni, az nem tud tovább jönni, ezzel béküljünk ki...ha meg jobbra a második ajtón mentél be, akkor tudtál pisilni, mert a mosdóba jutottál, ez egy ilyen furcsa földrajzi anomália. Ez már a legújabb generációs szabaduló szoba volt elektronikai kütyükkel, meg automatikusan működő beépített rejtekajtókkal, meg hasonlók, így felhívták a figyelmünket, hogy ne feszegessünk semmit, mert gyakorlatilag mindent a NASA fejlesztett, nem kéne tőből kiszakítani a falból és mellesleg a ládákban lévő szalmát se szórjuk szét, az csak díszlet, tulajdonképpen nem rejt semmit és lehetőség szerint nem is tegyünk bele semmit, amit esetleg magunkkal hoztunk, ha értitek a finom célzást. Szóval rögtön összeszartuk magunkat (amit nem raktunk a szalmába az instrukciók alapján), hogy nem lehet nyúlni semmihez, így egy kissé macerás lesz kijutni, szóval csak toporogtunk, mint a fosógalambok jégesőben, ezer szerencse, hogy kamerákkal figyeltek minket, így ha magzatpozícióban sírógörcsben hemperegtünk volna a földön, akkor értünk küldték volna a lovasságot. 15 perc után a csajszi kényszert érzett rá, hogy állandóan beüvöltsön valami támpontot az amúgy be sem zárt ajtón keresztül (ennyit a klausztrofóbiás érzésről, bármikor kimehettünk volna dobni egy sárgát), de azt bezzeg elfelejtette mondani, hogy a szekrény ajtaja szorul és feszegetni kell (amit ugye kifejezetten megtiltott az elején) és, hogy a kulcslyukkal rendelkező bőrönd is csak simán felpattintós, ha oldalra húzzuk a gombot, a látszat ismét csal, szóval simán elpocsékoltunk vagy 20 percet hátralévő életünkből ezen létfontosságú információk hiányában. Amúgy nagyon ötletes feladványok voltak, nekem, mint régi motorosnak (értsd, már két szabadulós játékon is voltam) is okoztak némi fejtörést, vagy legalábbis élvezetes volt végigvinni a részfeladványokat, úgyhogy néhány perc késéssel, de azért sikerült feltámasztanunk a Napistent, többek között ezért kelt fel ma reggel is a nap, szóval szívesen! Betartva a szabályokat persze már a nukleáris tél közepén hógolyóznánk, de most ne vesszünk el a részletekben. Még csináltak egy csoportképet a túlélőkről, homályos célzást téve rá, hogy nem garantálják, hogy nem kerül ki az internetre, én meg már látatlanban tudtam, hogy úgy festhetek a képen, mint, aki tényleg most támasztotta fel a Napistent, szóval nem feltétlenül ez lesz a randizós profilképem. A sok izgalomra innunk is kellett egy keveset, szal beültünk a Gusztiba (majd a promóciós költségeket később elszámoljuk) néhány sör erejéig, amire értelmiségi játékgéppel akartuk megkeresni a rávalót, de a 3. kérdésnél rendszeresen elbuktunk (kivéve, amikor már az első eldöntendőt is beszoptuk), szóval nagyon gyorsan az ivás mellett döntöttünk...hatásos üzletpolitika, ha úgy vesszük, ha nyer valaki, akkor le kell fogyasztania, ha meg veszít, akkor bánatában iszik.