Tegnap végre sok év után kijutottam a strandra. De egy olyan igazira, emberekkel, üvöltöző büféssel, idegesítő kölykökkel és dekoratív, alulöltözött, fiatal lányokkal. Előtte még kimentünk a temetőbe is friss virágot vinni és az ott eltöltött 1 óra alatt már szenesre égtem (nekem ehhez még strand sem kell), szóval mostantól, amíg le nem vedlem a bőrömet, állandó jelleggel egy hófehér trikó lesz rajtam a rákvörös páncél fölött. Tudom, minek megy szabad levegőre, aki nem bírja, de éjszaka nincs nyitva a strand. Nem dimenzionáltuk túl a dolgot, csak a csabai strandra mentünk ki, onnan még gyalog is haza lehet jutni, ha nagyon akar az ember, csak ugyebár főleg nem akar. A sokéves statisztikák továbbra is helytállóak: a kövér kisfiúkat a kövér kislányoktól már mellméret alapján nem, csak a hajhossz alapján tudod továbbra is megkülönböztetni (esetleg a fürdőruha színe alapján, de ugye ebben a felvilágosult világban egy kisfiú is hordhat Hello Kittys cuccokat). A szülők ugyan úgy üvöltöznek a hisztiző gyerekekkel, és mindig van két favágó focista jelölt szerencsétlen, akik pont most akarnak a válogatottba bekerülni, de valahogy mindig pont téged rúgnak fejbe a labdával, pedig még a látóterükben sem vagy...hoppá, lecsúszott! Mindenki ugrál a medence széléről, szaltónak indul, de hasas lesz belőle, az úszómester jól elfüttyög egész nap a napernyő árnyékában, 10 ember meg próbál zavartalanul úszni néhány kilométert, kevés sikerrel, mert egy idióta, vagy egy koraérett, búvárszemüveges, víz alatt csajokat bámuló kiskamasz valahogy mindig az útjába kerül. A büfében, ha elkészül egy rendelés, akkor a hozzá tartozó szám üvöltésével jelzik, hogy elkészült a szarnak való, szegény pultos srác többet sikított, mint egy komplett heavy metal fesztivál összes frontembere együttvéve. A legjobb, amikor interaktívan visszaüvölt a vendég is a harmadik felhívásnál, hogy jól van már, cseszd meg, már elindultam mindjárt ott vagyok, vagy az értő közönség hirtelen a kenó sorsoláson képzeli magát és random számokat kezdenek ők is üvöltözni, aminek eredményeképpen elég gyorsan kialakulhat a lincshangulat a pult előtt, vagy valakinek kijöhet a BINGO.

A rengeteg rohangálástól már fájt mindenem, az összes aranykezű masszőröm külföldön bujkál, úgyhogy elsődleges célpontként a meleg vizes medencét jelöltem ki. Az albérletben ugye nincs kádam, amiben relaxációs pancsikat rendezhetnék heti rendszerességgel, a zuhanytálcába meg csak  2 centis vizet tudnék engedni (ha egyáltalán lenne dugóm a lefolyóhoz, ami nincs), ami aranyér ülőfürdőre sem elég, nemhogy izomlazításra. Bíztam benne, hogy termál források (szélsőséges esetben fűtőszál) és nem emberi húgy adja a 35 fokos vízhőmérsékletet, de a tájékoztató táblán ilyen mélységig nem mentek bele az információközlésbe, kicsit még félek tőle így utólag, hogy nem véletlenül. Elvégre vízbe pisálni tilos tábla nem volt kirakva sehol. A legtöbb alfahím és bétakurva a medencék partján ácsorogtak olyan pozícióban, mintha végig "erre csörög a diót" játszanának, vagy most vennének le egy üveg lekvárt a felső polcról, mert ugye úgy feszül leginkább a bicepsz, a csajok meg háton fekve, könyökölve meredtek vagy a távolba, vagy a napszemüveg belső oldalán lévő tükörképre, mert a has így a leglaposabb és a narancsbőr sem annyira feltűnő. Oké, belátom, nagyon sok helyes lány is volt, de majdnem mindenkivel volt egy gyerek is, és csak nem megy úgy oda az ember, hogy ő ugye a kishúgod, mert ha mégis ő az anyja, akkor már marha kínos eloldalogni. Az meg már túl átlátszó szöveg lenne, hogy te is pont olyan Spongyabobos karúszót akarsz, mint ami a kiscsajon van és csak azt akartad megkérdezni, hogy hol vették. Meglepő módon egész vállalhatóak már a lábaim is, fürdőgatyában pedig meglepően jól festek (mázolást is vállalok), úgyhogy úsztam kemény 200 métert is a nagymedencében, hogy minden feszüljön, aminek feszülnie kell, hogy aztán a parton távolba révedős, görög félistent játszhassak, miközben csak azért hunyorogtam, mert szemüveg nélkül marha nehéz ám visszatalálni a táborunkhoz. Az aszfalt hőmérséklete egy Forma 1-es futamhoz ideális lett volna, nekem konkrétan  összeégette a talpam (mert épp a drága papucsom volt nálam, amit nem őrültem meg, hogy elviszek a medencékhez, még a végén megtetszik másnak is), de nem sikítozhattam, mint egy kislány, ugrott volna a heroikus illúzió, úgyhogy csak hunyorogtam tovább és próbáltam visszatartani a könnyeimet, de ennek álcázására meg már kitalálták a frissítő zuhanyokat. Megvolt a kötelező fasírt evés is hűtőtáskából, sörözés és fagyizás, úgyhogy sikerrel teljesítettük a szintet, a nap végén teljes elégedettséggel fáradtunk haza.