Szóval nagy sokára kész lett az ebéd, gyorsan meg is semmisítettünk minden erre utaló bizonyítékot (értsd majdnem mindent meg is ettünk), könnyed pihenés, majd idén először, előre megfontolt szándékkal elindultunk a strandra.

Sajnos a tavalyi évhez képest annyit fejlődött a település, hogy az eddig jól bejáratott lyuk a kerítésen útvonalra felépítettek egy jegyárusító bódét, ami kissé talányossá teszi a "szabadstrand" kifejezést. Már messziről láttuk a sötét tornyot, és mivel a kerítést is faszán megcsinálták kénytelenek voltunk előtte elhaladni. Az elején akadtak kommunikációs problémák, mint a József városi piacon elsőáldozáskor: megálltunk a bódé előtt és próbáltuk felmérni a helyzetet. Az egyszemélyes helyiség falán lógott egy pár cucc, így a naív vidéki azt is feltételezhette, hogy ez csak értékmegörző, vagy valami hasonló, így bizonytalanul kérdeztük meg, hogy tartozunk-e valamivel, ha direktkontaktusba lépnénk a tó vizével fürdés címszó alatt. Na ilyet nem szabad csinálni...soha ne sugalld, hogy nem tudsz valamit, de lehet, hogy fizetnél érte, ha kell. Sajnos már késő volt és közölték velünk, hogy bizony van belépő. Ekkor jött az újabb fordulat, remélem valaki lát majd benne logikát. Szóval az élelmesebbek, akik még iskolába járnak, rendelkeznek érvényes diákigazolvánnyal, így mandínerből felvetődött a kérdés, hogy van-e kedvezményes diákjegy. (most mindenki vegyen elő papírt ceruzát, nagyon figyeljen mert csak egyszer írom le, és próbáljon valami levezetést találni a következőre). Szóval van kedvezményes diákjegy délután 1-ig, ami 500 Ft. De mivel már elmúlt 1 óra ezért már csak egész árú jegy van, ami 400 Ft. Most aztán jól kibasztak velünk...egész áron ki kell fizetnünk 400 pénzt a kedvezményes 500 helyett (nem cseréltem fel a számokat, frankón így volt). Ha lett is volna diákom a helyszínen biztos rituálisan kettévágtam volna, vagy felgyújtottam volna viking szertartás szerint a parton és egy csónakban úsztatom le a holtágig. Nem is értem hol van ebben az üzlet. Sebaj jattoltunk, aztán kerestünk 3 törölközőnyi helyet ahová ledobhattuk magunkat, mert az egy négyzetméterre jutó napozó megközelítette a Balcsis átlagot. A víz bokánál hideg volt, térdnél még inkább, aztán következett a point of no return (a férfiak tudják miről beszélek - és ez alapján már a nők is), végül egy rövid szívrittmuszavar, hipotermiás tünetek és aztán a "gyertek nyugodtan nem is olyan vészes" állapot. 15 perc alatt lerendeztük a "kötelező megmártózunk a tóban ha már ennyit fizettünk" részt, rövid napozás és száradás, aztán indulás vissza, mivel bejelentkezett a társaság 5. tagja is, és érte még ki kellett menni a buszhoz.

Szóval visszacaplattunk, Edit és Peti felkészült az útra, Russ meg nekiállt tüzet sikeríteni az esti vacsihoz, (sertéspöri lett a vége, mivel az egész településen képtelenség volt marhát venni) én nekiálltam hagymázni, jól kisírtam magam, igazán megható jelenet volt tényleg. A tűzgyújtással azonban voltak gondok: azok a fák, amik elég kicsik voltak ahhoz, hogy égjenek, nem égtek, amik meg marha jól égtek volna többkilós tömbök formájában álltak. Szekercével gyakorlatilag lehetetlen volt őket feldarabolni, de többórás heroikus küzdelem, vérhólyagok és veríték után Peti nagy nehezen összehozott annyit, amennyi elegendő volt a bográcsozáshoz. Mint utóbb kiderült a fészerben volt egy igen méretes, nehezen nem észrevehető zsák, ami tele volt előre feldarabolt, kiváló minőségű tüzifával, és mint utóbb kiderült a tavalyi képek visszanézésekor, már egy évvel ezelőtt is ebből a zsákból dolgoztunk. Étel még ilyen lassan nem készült el, mint akkor. (a képekből látszik még fényes nappal volt, amikor elkezdtük és sötét éjszaka lett, mire elkészült) Valamikor este 10 körül készült el minden, és akkor vettük észre, hogy a vörösbort egy az egyben kihagytuk belőle, de akkor már senkinek nem volt kedve összefőzni újra az egészet, ettük ahogy volt.

Közben azért megalapoztuk az este hangulatát, főleg söröztünk, meg volt egy kör mézes pálinka is, de nem nyesett be senki...legalábbis nem volt tartós a hatás. Miután a táplálkozási résszel végeztünk kezdetét vette az all star poker gála. Nagyon komolyan zsetonkészlettel nekiálltunk a játéknak, de túl sok stratégiát nem tudtál belevinni, mivel a mutasd meg már mid volt, illetve a simán megnézem a másik lapjait, nem adott túl sok lehetőséget mások félrevezetésére, mindenesetre nagyon jól elvoltunk. Katit például egy az egyben nem lehetett kiismerni, mert folyton nevetett és nem tudtunk különbséget tenni jó és rossz lapjárás között. Persze nincs kártyaparty anélkül, hogy be ne vezessünk újoncokat a rikiki nevű "gondolkodós" játékba. Tény, hogy erre nem biztos, hogy hajnali fél 3 a legmegfelelőbb pillanat, de ha már lúd legyen kövér. A szabályismertetés után végeztünk is az első felavató játékkal reggel 5-re, amikor is úgy értékeltük, hogy nem ártana aludni.

Folyt. köv.

Néhány kép a szöveg mellé minden további hozzáfűznivaló nélkül: