Sajnos menetrend szerint végetértek az ünnepek, egyszer kéne csak január elsején megállnia az időnek és akkor nem lenne semmi gond. Na de lássuk mi is történt a múlt év végén, mert a változatosság kedvéért nem otthon ülős, sálat kötögetős napok voltak.

Karácsonykor hazarobbantunk a nagyszülőkhöz, ám ennek előzetes feltételét képezte, hogy a hónapok óta mélyhűtőbe való tyúkokat le kellett vágni, hogy éhen ne haljanak míg oda vagyunk (bár végeredményben így is kinyúvadtak). Na már most saját fajtájukhoz képest vészesen megnőtt mutánsok voltak már, így macerás volt a kivégzés is. Marha erősek voltak és nem is akartak meghalni. Már feltételezetem a hegylakó effektust, de már annyira át volt vágva a nyakuk, hogy gyakorlatilag nem volt fejük, de istennek hála fél óra múlva kilehelték a lelküket.

Szal szűk családi körben lenyomtuk a Karácsonyt, tojt a Jézuska lóvét, könyveket, kabátot (ez utóbbit egyből ki is kellett mosni a tojás miatt), illetve egy táblát mely felhívja a figyelmet közveszélyes autóvezetői mivoltomra, szal amint lesz verda, vagy legalább egy hátsó szélvédő ki is teszem. 2 nap után hazaestünk, irány a család többi tagja, aztán délután hozzánk érkezett vendég a messzi Berekböszörményből. Bizony Russt vetette erre a sors, és mivel Editék is elérhetőek voltak Petistül mindenestül elmentünk a Centerbe biliárdozni. Azóta sem váltunk igazán profikká, úgyhogy kb úgy játszottunk, mint Steve Wonder lekapcsolt lámpáknál. El lehet képzelni a mérhetetlen precíz lökések sorozatát, megráztuk a tehetségfát az biztos. Hazaestünk, de hát fiatal volt még az este, úgyhogy irány Editék: másfél üveg pálinka és egy új társas megismerése kihagyhatatlan ajánlat volt, bár már a társas nélkül is ott lettünk volna. Hajnali fél 2-ig Catanoztunk (mi maradtunk volna tovább, de elhajtottak minket, mert van aki aludni akart - szánalmas). A Catant úgy tudnám összefoglalni, hogy egy újabb játék, amiben nekem azért kell részt vennem, mert valakinek utolsónak is kell lennie. Amúgy tényleg izgis, sokáig tart egy party, csak a szerencsétleneknek mint én is vagyok, ez csupán egy 4 hullámos gazdasági válság lejátszása volt, csak itt nem lehet országcsődöt jelenteni. Na mindegy, mi Russal nem voltunk fáradtak, úgyhogy reggel 5-ig még lekötöttük magunkat a gép előtt, aztán minket is betámadott a dikómanó. Anyám fél hatkor (mert hogy ő akkor kelt) beszólt, hogy mikor feküdtünk le, mondtam fél órája, tessék szépen hagyni aludni. 9-kor így is kipattant a szemem, friss voltam, mint családanya a teljes kiörlésű gabonából készült Jóreggelt keksz elfogyasztása után.

Délután még egy kör játékra összeültünk, de most első körben saját vizekre tereltük a játék menetét, csak hogy valami sikerélményünk is legyen, de aztán csúnyán le lettünk alázva Catanban ismételten. Hiába ez nem a mi sportágunk.

Fél nap pihi aztán 31.-én irány a főváros. A menetrend azt írta 2,5 óra alatt fent van a szekér, én pedig elkönyveltem, hogy ez biztos csak irányadó szám, elvégre a vonat eddig szakadékban hátszéllel nem ért fel 3 óra alatt. És lássatok csodát: annyi fejlesztést csináltak az elmúlt nemtom hány évben, hogy hajszál pontosan 154 perc alatt fent voltunk. Persze Pesten kupleráj, minden fel van bontva a 4-es metró miatt, ami soha nem fog elkészülni, szal az első 10 percet tájékozódási terepkóválygással töltöttük. Aztán meglett a helyes csapás, elértük a célállomást, betoltuk az ebédet, aztán pikk-pakk lehetett az esti bulira készülni. Feldobtam a csókálló sminkemet, elővettem a legjobb arcomat a bőröndből éééés már indultunk is. Mi voltunk az első érkezők, a házigazdák éppen elkészültek mindennel. Ott volt Móni, akinek a felsőjén le tudtad követni, hogy a menü milyen sorrendben készült el és Dia (aki csak egy napja lakott ott, de már 2-szer felmosott ez nagyon fontos), aki egy kicsit fáradt volt, úgyhogy egy bespeedezett hiperaktív duracell nyúl szintjén mozgott. Kíváncsi vagyok milyen amikor éppen marha friss. Tegyük gyorsan hozzá ez mind nem negatív kritika, halál jó arcok mind a ketten. Mire a többiek megérkeztek, mi Zsúval már seggére vertünk nem tom hány üveg bornak és néhány feles pálinka is becsúszott már a rendszerbe. Ami a marha érdekes volt, hogy szín józanok voltunk mind a ketten (hiába csak jók valamire ezek a családi gének). Ebben közrejátszhatott az is, hogy kint ültünk a konyhában, ahol csak egy kicsit volt melegebb az utcai hőmérsékletnél, de hát csak ott lehetett bagózni. És mivel mindenki chainben gyújtott egyikről a másikra, vagy mire 2 ember végzett addigra másik kettő gyújtott rá, így gyakorlatilag az óév utolsó 20 percét töltöttük meleg helyen, mivel egyesek már a hipotermia tünetetit kezdték produkálni. Ott volt még Csilla az egyetlen passzív dohányosunk és a barátja Gábor, aki egész este nem ivott semmit mert még elvileg mentek volna tovább egy másik buliba, de 11 körül megadta magát leküldött egy pálinkát, úgyhogy végül ott ragadtak ők is. Ja és persze ott volt Gergő, aki az est fénypontjaként egy szőrös bilincsből szabadult ki, mint Dávid Merlini (hogy ezeknek a csajoknak milyen felszereléseik vannak....tiszta beszarás). Az este végére már igencsak éreztem az elfogyasztott alkoholmennyiséget, főleg, hogy a hirtelen klímaváltozás meg is dobta a feelinget. Sebaj, fogadalmaktól mentes boldog új évet nyitottunk, hazafele még el is áztunk egy kicsit, de annyi baj legyen a lényeg hogy mindenki jól érezte magát. Jövőre ugyanott ugyanakkor!