Ott hagytuk el, hogy túlestünk egy "könnyed" délutáni ebéden néhány sör kíséretében, és lévén Nórinak még haza kellett mennie, fel lettünk szólítva, hogy addig is fedezzük fel a várost. Sikerült ez annyira jól, hogy Russ elsőszámú zsigerturistaként már Erdélyben expertre fejlesztette a "célirányosan találjunk meg minden nevezetességet" skilljét, így gyakorlatilag bő 2 óra alatt mindent megnéztünk, amit érdemes volt. A gond ott kezdődött, hogy a fényképezőgép még vadul töltött a hotelben, így kénytelen voltunk telefonnal lőni egy pár képet, ami valljuk be nem az igazi, így nem is vittük túlzásba a kattogtatást. Azért útunkba esett a bazilika (hogy kié ezt nem tudom)

 a lakatlan szigetek mekkája a lakatkerítés, ahol mindenki monogrammoz egy lakatot szíve választottjával és felaplikálja a rendszerbe (ha meg mégsem jön össze hosszútávon a dolog, akkor a) megtartod a kulcsot visszamész a tuttoért és még jó lesz lezárni a cangát a CBA előtt vagy b) találsz magadnak egy ugyan olyan monogrammú embert és minden meg van oldva

 Végignéztük a feltúrt utcákat, elrejtett zugokat, ami a "biztonsági őr" bevallása szerint építési terület, de nem küldött el minket a sunyiba, csak annyit szólt hogy óvatosan. Marha jó...rádszakadhat egy betontömb, te meg legyél óvatos. Kilyukadtunk végül a főtéren, ami nagyban hajazott a Discoveryn futó Kolónia című műsorban lévő posztapokaliptikus világégés utáni állapotokra

 Már tényleg csak az emberevő zombik hiányoztak a 28 nappal később című filmből.

 Miután jól megnéztünk mindent este tovább folytattuk Nórival a városnézést, ami abból állt, hogy a sötét éjszakában felkerestünk minden olyan helyet, ami nincs kivilágítva. (sötét romok hajléktalanokkal, drogosokkal és randomban elhelyezett briósokkal a hívatlan vendégek távoltartása végett) Mindezt a nagyobb távolságokon autóval áthidalva, mert azért annyira nem vagyunk fittek és sportosak...a mókás az, hogy mivel fel van túrva az egész város, ezért meglepetésszerűen egyre több behajtani tilos/zsákutca fogadott minket, így az indokoltnál egy picit többet ipszilonoztunk (én a teljes rutinpályás szekcióm alatt nem fordultam ennyit) és minden útba eső körforgalomnál vettünk egy 180 fokos fordulatot. Kimentünk végül a Mecsekbe is, ahol megtekinthettük a Szabadság szobor sötét tömegét, ellenben az összes arra járó autó reflektorától mindenkinek foton ment a szemébe komoly látáskárosodást okozva. Aztán elindultunk még feljebb a TV toronyhoz...sikerült a kitáblázott szerpentinen sikeresen eltévedni és már vadul szaggattunk Orfű felé, amikor úgy értékeltük ideje lenne megfordulni, ha tényleg az eredeti célállomásra kívánunk eljutni. (biztos a hegyet is átépítették) Sötét volt, hideg volt, de azért jó volt, de végül mégiscsak arra jutottunk, hogy valami fűtött helyen kellene inni valamit. Lementünk Nóriékhoz, megismerkedtünk a barátjával Ákossal (hasonlóan nagyon jófej), és Momóval a kutyájukkal. Egy üveg bor villámgyorsan elfogyott, úgyhogy irány a belváros irány valami kulturált sórakozóhely. A hosszú séták a hidegben jegyében telt az este mire kikötöttünk a Kultur nevű helyen (asszem ez a neve, vagy valami hasonló), szolid fogyasztás, mert ránkszóltak, hogy lassan zárnának húzzunk a picsába (persze mindezt szofisztikáltabban). Ettől függetlenül felszínre törtek mindenkiből a Freudi elszólások, a szövegkörnyezet nélkül furcsán hangzó félmondatok:

- Nóri a jelenleg ismert szénalapú humanoid civilizációt 3 fő kategóriára osztotta: "Vannak az EMBEREK (aki kétlábú és nem állat), a BARÁTOK (cica, kutya, medvesajt) és vagytok TI" (azaz Russ meg én). Az egy dolog, hogy nem kerültünk egyből barát kategóriába, de az emberi fajból való kizárás kicsit fájt, de egész hétvégén tudtuk ezzel húzni Nórit és minden új arcnak el tudtuk mesélni, hogy mi kik is vagyunk úgy besorolás szempontjából.

- önmagában a "Egész jó csaj ez a Robi" valljuk be elég furcsán hangzik és felvetődhet a gondolat, hogy homok került a gépezetbe, mint Ricky Martinnál. Fokozni is tudjuk a helyzetet hiszen Robi legjobb BARÁTNŐJE Marci. Teljes képzavar mi...ilyenkor nem egészséges ha a pincérnő az asztalhoz lép és csak ezt a két információtöredéket csípi el, ugyanis valójában Robertáról és Mercedesről volt szó, csak valamiért ilyen hülye becenevük van.

Lévén rohamléptekkel közeledett a reggel visszatértünk a hotelbe, de azért útközben még betoltuk életem legjobb gyrosát (de tényleg, még Pesten sem ettem ehhez foghatót). Így már az alvás is könnyebben ment, azonban annyira fűtöttek a szobában, hogy a rengeteg izzadástól reggelre szabályosan dehidratáltad magad, amire még rátett egy lapáttal, hogy annyi baromságot álmodtunk mind a ketten (szerintem a vörösbor tett keresztbe), hogy fél 8kor már ki is pattant a szemünk.
folyt. köv.