A heroinátadás elmaradt, az egyik tégla szólt, hogy a zsaruk tudnak mindenről, így maradt a fogszabályzásnak álcázott találkozó. Sikerült azért elkésnem, mert ugye a bányában ilyenkor zúdítanak rád mindent és már csak a bányarigót hallod mielőtt rád omlik az egész, szal egy kicsit csúnyán néztek rám, de teljesen kielégítő volt számukra, hogy megkínozhattak és mindezért még egy havi fizetést ott is hagytam náluk, ami ráadásul pont az én havi fizetésem volt.

Hál istennek csak állítgattak az állványzaton, mert az RTL II már elég kásásan jött be, de újra tökéletes a műholdvétel, legalábbis fogszabályzói szemszögből, én inkább orális kínzásnak könyveltem el, meg kaptam néhány kiegészítőt, hogy azért bassza valami a nyelvemet meg a számat, miután nagy nehezen megszoktam az eddigieket. Egyből jött a mínusz-szöges székbeállítás (barátkozós vagyok én enélkül is, máshogy is meg lehet kapni), aztán a kezdő nőgyógyász figurával máris könyékig voltak a számban. Megnyomorgatták az összes fogam, ami amúgy is fájt, mint az állat (ezúton is szeretném megköszönni, hogy mindent kétszer ellenőriztek), aztán mondták, hogy na akkor most meghúzzuk a felszerelést. Éreztem, hogy nem lesz joyride és, mint oly sokszor sajnos most is igazam lett. Kívülről nézve biztos nem tűnt ez nagy kalandnak, de kb úgy éreztem, mintha kifeszítenék az összes fogamat és akkor még mindenen csavartak még egyet zicher, ami biztos. Persze most sem tudta megállni, hogy ne szedjen le egy kis fogkövet és sajnos már elég jól ismerem a szakzsargonját, hogy tudjam, hogy a "pirosnyelűt kérem" szakkifejezés erős ínyvérzést és kellemetlen másodperceket fog eredményezni számomra. Elmondta megint a nagy fogorvosi életbölcsességeket és közhelyeket, hogy alaposan kell fogat mosni, de ha ennél jobban dörzsölöm lejön a fogzománc bakker.

A szeánsz végén megkérdezte, hogy mi a helyzet az álomsapkával, sikerült-e már megszokni? Nem akartam tőle megkérdezni, hogy ugyan melyik állat szokott már hozzá, hogy egy baszott nagy fémdarab áll ki a szájából, ami már a méltóságteljes pohárból ivást is meggátolja, oszt abban aludjál anélkül, hogy hisztériás rohamot kapnál. Pont nálam volt amúgy, gondoltam azon is állítani kellene, úgyhogy mondta is, nézzük meg hogy áll. Mondtam neki, hogy csak ezért nem szerelném fel, el tudom anélkül is mondani, hogy rohadt röhejesen. Nem értékelte ezt a beszólást (mázli, hogy a kínzós részen már túl voltunk), ő nem feltétlenül párizsi divathét szempontból kérdezte ezt a hogyállásos dolgot, mert lenne hozzá egy csinos fogzománc-fehér zakó kiegészítője, hanem orvosi célzattal szegezte nekem a kérdést. Gondoltam legyen jó napja, feltettem, erre közölte, hogy csak a puhapöcsök hordják azzal a feszességgel, amire én már eleve azt mondtam, hogy elég kényelmetlen. Mondtam, hogy áááááá nem lehet ezt már jobban, de hiba volt, mert azzal a lendülettel két fokkal beljebb rántotta (na ugye, hogy lehet megjegyzés kíséretében), amitől én úgy festettem, mint aki most nyitotta ki a karácsonyi ajándékát és az volt benne, amit akart (de ez a mosoly annyira volt őszinte, mint a sínre kötözött emberé). Szóval azóta feszített műszak van éjszaka, de a jó hír, hogy már csak 23 hónap és vége...