Ötös szintű felhatalmazást kaptam, hogy bátran leírhatok mindent a hétvégémről, de ti csak szeretnétek korhatáros bejegyzést olvasni! Különben is egy úriember ilyenekről nem fecseg...max a felét, ha megemlíti.

Szóval pénteken indult a wellness hétvége, felmentem a fővárosba, hogy egy független szakértővel is megnézessem a negyedisteni testemet, hogy biztos jó ütemben halad-e a felkészülési program a nyárra, bár tekintve, hogy az illető a zsűri főelnöke, megkérdőjelezhető a független szó és felmerülhet az elfogultság gyanúja is, de pont le van szarva. Közjegyző nem volt jelen, mert nem találtunk egy egyedülálló, bevállalós, dögös közjegyzőcsajt, aki beszállt volna a buliba, szal az eredmények csak félhivatalosak. Bűnös gondolatok és azok megvalósítása közepette telt az elmúlt cirka 50 óra, ami első körben a zabáljunk annyit, amennyi belénk fér kategóriában manifesztálódott. Szó szerint nem bírtuk megenni azt az ételmennyiséget, amit elénk raktak, pedig a levesnél már majdnem kértem a panaszkönyvet, hogy ugye ők sem gondolták komolyan, hogy 5 kanál löttyel kiszúrják az ember szemét (igazából volt az 10 kanál is és marha finom), aztán hozták a sztrapacskát (helyből 1000 bünti fekvőtámasz), ami emberes adag volt, de kemények vagyunk leküzdöttük, erre nem kihozták a desszertet is: egy kva nagy kocka rizsfelfújt tejszínhabbal, meg valami eperlekvár féleséggel (ez újabb 1000 felülés) - sejthetitek, hogy egyiket sem fogom megcsinálni.

Ledolgozandó az ebédet, elmentünk bevásárolni, mert ugye valamit csak enni kell a hétvégén és amúgy is feszített programterv volt felvázolva. Este tai chi volt beütemezve, tudjátok, amikor mindenki Sebaj Tóbiást játszik és ilyen super slow motionba próbálod elkapni a képzeletbeli szúnyogot - vagy legalábbis nekem ez ugrik be, ugyanis rajtunk kívül álló okok (konkrétan a harmadik résztvevő, aki továbbra sem a fent említett közjegyző) miatt annyira elkéstünk, hogy már nem volt pofánk megzavarni az órát, így inkább beültünk este kávézni a Libribe (ez nekem új volt, amikor mondták, hogy oda megyünk, azt hittem könyvet kell enni, az meg biztos hizlal, mint állat). Este meg ki az az állat, aki kávézik? Így van, jól gondoljátok, az, aki nem alvással tölti az éjszakát...

Másnap elővettem a Gordon Ramsey énemet (mert, hogy ilyen is van, csak elnyomásban él, elvégre otthon jól tartanak), csináltam egy kiváló tonhalas tésztát (már most nem azért, hogy én csináltam, de tényleg kib*szott jó lett, épp csak egy hangyányit borsoztam el, de ezt nevezzük inkább olaszos temperamentumnak, amit az étel lelke megkövetelt, így mégiscsak költőibben hangzik). Délután irány a Széchenyi fürdő, 1000 ember, ebből kb. mi ketten voltunk magyarok, meg esetleg a pénztárosok, irány a 40 fokos víz és csak a döglés órákon át, meg az élet nagy dolgairól való magasröptű eszmefuttatások, néha megszakítva némi nézgelődéssel, mert ugye akadtak szép számmal Baywatchos lányok és fiúk (mindenki persze a saját érdeklődésének megfelelően), akiket azért csak megnéz magának az ember fia/lánya, ha már megadatott, hogy jelentősen alulöltözött állapotban jelenik meg szemeink előtt. Már jó előre kijátszottam a rendszert és biztosítva azt, hogy minden perc élesen a retinámba égjen a hétvégére leváltottam a szemüveget kontaktlencsére, így nem párásodtam le a fürdőben sem, mint a két kis szerencsétlen kínai kiscsaj mellettünk, akik nem elég, hogy a réslátásuk miatt lemaradnak a világ 80%-ról, de a bepárásodott szemüveg a maradékot is elég misztikussá teszi. Nagyon könnyen hozzá tudnék szokni az ilyen életvitelhez...jó kaja, seggmeresztés, gondok, még csak fel sem merülnek a fejedben, meg egy istennő melletted egész álló nap. Az áztatás egészen a kiszállásig volt vicces, mert igen csak este volt, mire végeztünk és mint kiderült 2 cm-es hideg volt, de elegánsan nem sikoltoztam, mint egy lány, mert az lássuk be elég illúzióromboló lett volna.

Amikor meg éppen nem társasági életet éltünk, akkor finoman fogalmazva is úgy saccra 2-3000 miatyánkot megérő gyakorlatokba merültünk, mellé annyi Jézusom és Istenem emlegetéssel, ami a vasárnapi istentiszteleten nem hangzik el összesen. Úgy mesélnék még erről, de mindent nem lehet kiteregetni, maradjunk annyiban, hogy mindketten jól éreztük magunkat, meg egymást. Igazából a hét napból ezen a 3 napon nem végeztem a szokásos edzéstervemet, de ennek ellenére így is fogytam újabb 1,5 kg-t, a testzsír további 1%-kal csökkent, így végső soron a bűnök ötvözése célravezetőnek bizonyult...