Újabb fényes győzelmet sikerült elérnem a kalóriákkal folytatott küzdelemben, a nővérem jóvoltából sikerült egy kiváló krumpli helyettesítőt találni: sült zellert ettem köretként, de egy raklapnyit. Most minden bizonnyal mindenki néz, mint a gázpalack - bután - és üveges tekintettel kiáltja az égbe, hogy "miért, miért? ráadásul ilyen fiatalon, mi lesz a következő az alkoholmentes sör?" (egyrészt amúgy sem iszok, másrészt az alkohol tele van cukorral, ami még a keményítőnél is rosszabb), szal nem kell pánikba esni, azért fotoszintetizálni még nem fogok. Lehet, hogy van valami ebben a paleo táplálkozásban, együk azt és készítsük el úgy a kaját, mint az ősember, aki még nem Frank Júlián nevelkedett és hírből sem hallott Kotányi Jánosról. Az persze tény, hogy a linóleum csúnyán felhólyagosodik ha azon rakunk tüzet és sütnénk meg azt a mamutot, amit egyenlőre még klónozni sem sikerült, már ha egyáltalán tudtál magadnak pattintani tüzet, mint Bear Grylls, mert ha nem, marad a hidegtál, ami szó szerint egy hideg tál, egyenesen a hűtőből. (mint a kinder pingvin). Mert ugye akkor még nem volt teljeskiőrlésű anyámkínja, akkor egyféle volt, amit vagy teljesen kiőröltek, vagy nem, attól függ, mennyire volt erős bicepszben az ősasszony, nem ám jóreggelt keksz, amiben hogy mi is a jó az számomra kérdéses, elvégre vagy a munkába rohanva eszed meg, vagy a munkahelyen a reggeli kávéddal. Tény, hogy ha csak az lenne a neve, hogy reggelt, nem lenne annyira ütős, de ezen a vonalon el lehetne indítani egy egész márkát, például munka utánra kis feles üvegekben lehetne "Estét" néven röviditalokat forgalmazni.

Kissé elkanyarodtam, vissza főcsapásra. Szóval idén a sci-fi részleg bezárt a fejemben, nem gyártok több felesleges hipotézist (persze a fantasy megmaradt, mert képzelegni továbbra is jó), 2014-re a marketing osztály került előtérbe, kezdve a fogszabályzóval, a sporttal és a párkeresés rögös útjával. Namármost, mint kiderült a pénzügyi részleggel is egyeztetni kellett volna, mert sikerült költséges önberuházásokba belefogni, ráadásul kényelmetlen is a számban lévő háborús övezet, de ugye én főztem, most már meg is kell enni (22-es csapdája, mert rágni elég nehézkesen tudok). Istennek hála következő fizuval jön a tavalyi kemény munka bónusza, ami szokás szerint lehetett volna több, mert ugye a minőség és a mennyiség nem számít, csak sok legyen és jó (találkoztatok már olyannal, aki már azt mondta, hogy ennél több nem is kéne?), de egy könnyed ruhatár felújítás azért talán bele fog férni, ha már egyszer kifogytam mindenemet (az összes gatyámat beadtam a szabóhoz, hogy csináljon már belőlük valami hordhatót, amibe nem tudok belepakolni még pluszban 6 rúd szalámit). Ilyenkor lenne jó részvényesnek lenni a cégben, de a legkomolyabb értékpapír, amit kapok az az Erzsébet utalvány, amivel neve ellenére a Juditok is tudnak vásárolni, sőt még én is. Marad a lottó, egyszer tutkó be fog jönni...