Holnap meglehetősen sportos napom lesz. Reggel úszás, aztán 8 óra szieszta a munkahelyen, remélem most nem fognak felkelteni a legszebb álmomból, délután kollektív bowling a munkatársakkal, este meg újabb egy óra edzés. Valami nem stimmel a felsorolásban...úgy van, a bowling! Az elmúlt 5 évben asszem összesen kétszer mentünk munkahelyi szinten játszani (majdnem mindig felmondott valaki, nem tudom, hogy ezt ünnepeltük, vagy búcsúbuli volt), ennél ritkábban már tényleg csak az olimpia van, meg világháborúk. Tiszta alkonyzóna...most hirtelen kedve támadt (majdnem) mindenkinek közösségi tevékenységre kulturált keretek között. Mi lesz a következő? Tajtrészegen Szalonspiccesen egymás nyakába borulva karaokezzuk a 8 óra munkát? Hát reméljük...

A bowling tipikusan az a játék, amit kétféleképpen lehet csak élvezni: vagy vérprofi vagy, de az ellenfelek is, vagy favágó, de mindenki veled egy szinten tolja. Lássuk be, ha keveredés van, akkor agresszív golyódobálássá fajulhatnak a dolgok, amik kiújuló sérvhez vezetnek, mert a golyók inkább nehéznek, mintsem pontosan célbatalálónak mondhatók. Mint oly sok más sportban én szintén a kutyaütők táborát erősítem, nagyjából 5-10 másodperc alatt kiderül, hogy miért is nem lettem elsőosztályú bowling válogatott. A biliárd még hasonló erős oldalam, de ott legalább van hat lyuk az asztalon, így ha közöd nincs a játékhoz akkor is tökéletes illúziót lehet keríteni némi színészkedéssel. Ami nagyon fontos, hogy mindig krétázz, mert ezzel húzod az időt, úgy téve, mint, aki gondolkodik, aztán alap, hogy legalább háromszor körbejárd az asztalt, de rendkívül fontos, hogy néha lehajolj, mint az urulógián (legalábbis így mesélik ezt kell csinálni ott) és a távolba kell révedni, de ne túl hosszan, mert az már bambulás és bebukod a profi imidzset. Aztán ami a csövön kifér erőből meglövöd a fehér golyót és ha mázlid van 16 falról az egyik lyukba csak beesik egy nyamvadt golyó (ekkor lesajnálóan a többiekre nézel "így csinálják a profik" hozzászólással), ha meg éppen a lyuk környékén áll meg bármi, akkor szigorúan taktikai húzásból nem tetted el a golyót, szal mindenkinek kuss!

A bowlingnál sajnos nincsenek kiskapuk. Ott az első 60 centin kimegy a golyó a vályúba, hiába riszálsz, meg küldöd a pozitív energiákat az amúgy is börleszkbe illő nekifutásod és gurításod után. Eleve a golyót nehéz kiválasztani, mert vagy az ujjad szorul bele a túl kicsi lyukak miatt (így nagy eséllyel nem tudod időben elengedni, ezzel egy freestyle superman figurát bemutatva a pálya fölött, így meg már tuti érvénytelen a gurítás, még ha el is csúsznál a bábukig a lendülettel), vagy a lyukak megfelelőek, de a golyó súlya már egy leheletnyit afölött helyezkedik el, amivel még elegáns arccal tudnál egy megközelítőleg egyeneset gurítani. Na ilyenkor szokott egy emberes dübbenés keretében útjára indulni a pusztítás, de annyira nem kell megijedni, elvégre 2 méter múlva már az ereszcsatorna állítja egyenesbe oldalt az amúgy orbitális pályára elindított golyót. Néhányan használnak célzóvizet eltérő szeszfokkal, de ezek rendre csak a nekifutást gyorsítják fel és a vonal előtti megállást teszik meglehetősen nevetségessé, sőt a profik még a féllábon ugrálást és az oldalsasszét is bevetik, némi testgörbítéssel és hunyorítva célzással, plusz a szóbeli meggyőzőkészségüket, mintha csak egy curling találkozón lennének, épp csak a seprűs segítők hiányoznak. Reméljük hasznát veszem a megnövekedett fizikai erőmnek, ha más nem jól odavágom mindig a golyót a parkettához...