Csak egy reklám erejéig visszakanyarodnék az előző bejegyzés témájához, mert tegnap sikerült elkapnom a Pöttyös rudi legújabb agymenését, ami mellett nem tudok elmenni szó, nemhogy írás nélkül. Nem tom láttátok-e, aki esetleg nem, annak íme az alapfelállás. Apa hazaér, bekukkant a fürdőbe, ahol a zuhanyfüggöny mögötti sziluett huncutkodásra készteti a férfi agyat. A gyakorlott reklámnéző már itt gyanút fog, elvégre a víz nem folyik, anya minek álldogálna ott, maximum a szeretője bújt el egy rohadt triviális, átlátszó helyre. De apának biztos hosszú, fárasztó napja volt, fejben már nincs a csúcson, meg ugye a vér már rég a másik agyközpontban van, ezért inkább ledobál magáról minden cuccot, felkap egy túró rudit (érted, egy rudit kufirc előtt, mert ugye ti is azzal állítotok be az esti hancúrnál az ágyba) és beáll formációba. Amennyiben esetleg a szeretőjétől jött apa, aki nem a biztonságos szex híve, előfordulhat, hogy a jelen szituációban már két pöttyös rudi van apánál, de a másikat majd a bőr és nemibeteg gondozóban elintézik, ha meg nem veszik időben észre, akkor anyával lehet beszélni a hüvelygombáról is, meg is van a termékkapcsolás. Szóval hősünk alakzatban, elhúzza a függönyt és tadadadam...micsoda meglepetés, egy rohadt nagy kőművesdekoltázzsal néz szembe, ami egy nagyobb felületen szép (értsd kövér) vízvezeték szerelőhöz tartozik, aztán jól megijednek egymástól. A pöttyös rudinak ez lenne az új ötlete? Hogy ugyan azt a terméket eladják a majdnem tökéletesen ugyanolyan csomagolásban, amik gyakorlatilag egy 1x5 cm-es feliratban térnek el egymástól, mert minden rudi más alkalomra van? Komolyan? Ennyi? Látom a hosszan kígyózó sorokat lelki szemeim előtt, hogy mindenki rudit válogat, alkalomhoz illően...zseniális...egy újabb kreatív csoport, akiket tűzhalálba küldenék gondolkodás nélkül.

Húzós hét ér lassan véget, valahogy az az érzésem, hogy most mindenki az én idegeimre akar menni (bár szinte mindig ennek az érzésnek a rabja vagyok). Rengeteg élő példája volt annak a héten, hogy az agyhalál után is van élet, de, hogy miért pont engem találnak meg a hülyék az rejtély. (ebben az életemben már annyit szívok, hogy a következőnek baromi jónak kell lennie...csak remélni tudom, hogy nem tölgyfasámliként reinkarnálódok, mert azzal csúnyán ráfaragnék). Nem baj, nagy levegő, holnap már péntek, aztán két nap csendes kreatívkodás, vasárnap készül a portfólió (ekkor már reményeim szerint boldog lottómilliomos vagyok), aztán ruhatár felújítás, április elsején lehet szívatni mindenkit, aztán már csak 3 és fél hónap és kéthetes szabi (ha esetleg mégse nyertem volna a lottón), újabb két év és leveszik a fogszabályzót és a mostani életvitelt is csak 60 évig kell még szinten tartani. Simaliba!