Úgy merő általánosságban rohadtul nem érdekel a politika (és most se igazán), de hát vasárnap szavazhatunk, hogy melyik csapat lophat a következő négy évben annyit, amennyit nem szégyell és okolhat másokat mindenért, ami rossz. Ilyenkor azért felpörögnek az események, kiderülnek az eltitkolt számlák, a sokszázmilliós betétek és valahogy pont ilyenkor fordul elő majdnem minden politikussal, hogy elírja a vagyonbevallását...kétszer is. Előfordul na, hogy fingja sincs mekkora a lakás, amiben x+ezer éve lakik, meg különben is minden az asszony nevén van, ő igazából csak haszonélvező, amire hopp, nem felvette a lakhatási támogatást, de valahogy ez is kimaradt a bevallásból. Nincs is ezzel gond, minden bizonnyal mi is ezt tennénk, ha egyszer csak annyira közel kerülnénk a tűzhöz, hogy csak a fényét lássuk és ne csak legendákat halljunk arról, hogy valahol ég a láng, de az már elég fárasztó, hogy megpróbálják teljesen hülyének nézni azt az embert, aki nagy valószínűséggel a szavazatával oda juttatta azt a puhatestűt, ahol éppen nyugdíjas éveire lapátol össze nem feltétlenül megérdemelt vagyont. Ahelyett, hogy maguk nyilatkoznának, jönnek a szóvivők. De legalább vinnék a szót, de ehelyett csak a papírra felírt egyenszöveget olvassák és megpróbálnak egy nagyobb szardarabot dobni az ellenfél táborára, hátha a kiinduló téma elsikkad. A tegnapi nap fénypontja az volt, amikor S. Gabriella osztotta az észt egy magas oktánszámú riport keretében, ahol R. Antal vagyonnyilatkozatát boncolgatták, amivel rögtön szembeállította Gabika, hogy igazából S. Gábor eltitkolt tételei jóval fontosabbak ennél és különben is Anti mindent szépen kijavított (immár kétszer is), amikor észrevette, hogy hibázott. Erre megérkezett a nagyon helyes riporteri reakció, hogy ezen elmélet szerint, ha Gáborka is kijavította volna a bevallást azzal a sokszáz millával, akkor ugye az is rendben lenne?! A válasz természetesen az volt, hogy a két helyzet nem összehasonlítható, és a logikus kérdésre, hogy miért nem, egy egészen meglepő válasz érkezett, ugyanis erre nem volt válasz a papírjaiban, így improvizálnia kellett dr Szöszinek, így nemes egyszerűséggel annyit válaszolt - mindenki kapaszkodjon meg a bugyijában, vagy máséban -, hogy CSAK! Vazze, ha így tudom én is szóvivőnek készülök, mert ha esetleg sarokba is szorítanak, semmiféle racionális választ nem kell adnom és még csak elő sem vesznek, hogy hogy lehetek ekkora barom, a profiknak egyből eszébe jutott volna legalább három valóságtól elrugaszkodó, elterelő válasz. Igazából már kampányra alig kell költeni, a lejárató ellenkampányok emésztik fel a büdzsé legnagyobb részét, bár ha ilyen munkaerő van a háznál az ellenfeleknek ebbe sem kell sok lóvét feccölni.
De legalább a választási plakátokon mindenki mosolyog, elvégre a többség jobban fog élni, mint négy éve, miért is lennének szomorúak, ha meg mégsem nyernek, akkor is felvettek egy valag pénzt kampányra, meg mittomén milyen jogcímeken, aminek a töredékét sem költötték el, de hál istennek nem is kell visszafizetni, elvégre számlával már azt is alá tudják támasztani, hogy tanácsadás címszó alatt egy ultramodern powerpoint prezentációt adtak le a vakok intézetében, ajándék 3D-s szemüvegekkel (amiket a NASA fejlesztett, azért voltak olyan drágák).
Nincs lehetetlen, csak tehetetlen! Ha esetleg valakiben megvan az ambíció és a pofátlanság a könnyű pénzszerzésre, jelentkezzen a szerkesztőségben, négy év múlva egy fiktív párt színeiben szívesen meggazdagszok vele, annyi baromságot és légből kapott ígéretet én is ki tudok találni, amiket országunk nagyjai bedobnak a közösbe, csak tudni kell mindent eladni. Tárgyhóban kézbesített 13. havi nyugdíj, öröklét és persze visszahoznám a Mónika showt, a kultúra gyújtópontját mindennapjainkba. Athos for president!
