Elég nyugdíjasra sikerült ez a hétvége, majdnem végig szüttyögött az eső, a pesti kirándulás technikai okok miatt elmaradt, a négy fal között kellett megoldani, hogy meg ne öljön az unalom. Ismét áttúrtam a teljes és már leselejtezett ruhatáram is, mivel elértem arra a pontra, hogy az egy hete vásárolt farmeren kívül nincs egy nadrág, amit úgy tudnék felvenni, hogy az lehetőség szerint ne lógjon rajtam, mint egy hálózsák. Szopóágon vagyok, mert 1 óra keresgélés után pont ugyan ott tartottam, mint az elején, pedig meg mertem volna esküdni, hogy néhány vászonnadrágot is kiselejteztem, mert már a darázs derekam inkább dongó volt az utóbbi időben, de nem. Dolgozok a B terven, de egyenlőre marad a farmer, majd igyekszem változatos felsőket hordani, hogy balanszírozzam a gatya állandó jellegét. Komoly időt dobtam rá, hogy utána nézzek neten, hogy hogyan is kellene felújítani a ruhatáram, de vagy a pénzem nem lesz elég, vagy a végeredmény nem olyan lesz, mint ami fejben összeállt már, de azért egyenlőre bizakodó vagyok, elvégre idén én lennék a megtestesült optimizmus, vagy mi a szösz.

Remélem mindenki volt szavazni, mert ugyan sok értelme feltételezhetően nincs, elvégre túl sok embert hülyére tud venni a két legnagyobb párt, de annál még mindig jobb, mint utólag panaszkodni, hogy nem ezt a szart akartuk, oszt még a szavazásra sem veszi a fáradtságot az ember. Nemsokára kiderül, hogy mi, merre, hány méter, mondanám, hogy izgulok, de nem vagyok sem nyugdíjas, sem pedagógus, és egy viszonylag elhanyagolt országrészben lakok, így teljesen mindegy ki lesz a befutó, úgysem fog semmi érdemi változni az életemben, bár attól még félhetünk, hogy mi lesz rosszabb (én már három lyukat húztam az övemen - oké ehhez nagyban hozzájárult az új életvitelem - tovább nem kéne sanyargatni a jónépet).

Tegnap reggeli kikapcsolódásképpen volt egy kis favágás (kivételesen ez most nem bénázást jelent bármilyen topikban, hanem a szó legszorosabb értelmében fát vágtunk Mátéval, olyan igazi földből gyökerezőset, amit a National Geographicon szoktak mutatni) épp csak a kockás ing hiányzott rólam, meg egy kötött sapka, illetve, hogy valakire ráüvölthessek, hogy dől a fa! Komolyabb személyi sérülés nem történt (bár ebben benne van az is, hogy én voltam csak a földön, a műszakvezető úr létráról akciózott), nagyon ügyesen ugráltam el a lezuhanó ágak elől, amiket aztán szekercével le is gallyazhattam jutalomból. 10 perc alatt sikerült emberes kuplerájt összehoznom, amit szintén jutalomból én takaríthattam fel...csak örülni tudok, hogy nem lettem favágó, ha ilyen bónuszrendszer van igazából is.

Ma már 7:15-kor talpon voltam, tartottam egy reggeli edzést, mert a szaksajtó szerint reggel a legjobb a testmozgás, de ugye hétköznap a fasznak van kedve 5:30-nál is korábban kelni (bár tény, hogy az egyetlen szervem, ami tényleg korábban kel nálam, de ezt már a nők is tudják a Ford Fairlane óta), vasárnap meg már célszerű kondícionálni magad a másnapi munkakezdésre, meg amúgy is, minél több időt kell ébren tölteni ebben a két napban, ha már egyszer a melóban nem hagynak aludni, ha meg ébren vagy nem csinálhatsz akármit. Szörnyűek ezek a kötöttségek, pedig mennyi ötletem lenne...