Hiányzott már ez a hosszabb pihenés, mint egy falat kenyér. Hogy a világ egyensúlya fennmaradjon, most következik egy hatnapos szibériai munkatábor, de hát soha nem lehet mindig minden jó. De legalább az idő szar volt: valahogy természetanya is ilyenkor megy kikapcsolódni, mert ugye a hülyék dolgoznak csak a hosszú hétvégéken, hát ő is lelépett Tavaszapóval erre a négy napra, valami klassz mediterrán kis szigetre, mi meg nézhettük az ablakból az esőt, mint a romantikus filmek szívszaggató jeleneteiben a főhősök, sőt még gyertya is égett a háttérben, mivel nyomokban bizony áram sem volt. Na nem mintha a tévé előtt akart volna az ember leragadni, hál istennek az idei felhozatal pontosan azt a színvonalat képviselte, mint bármelyik ünnepi időszak, agyonismételt szar, semmitmondó műsorokkal, amik jelentős része minden bizonnyal továbbra is vágott verzióban kerül a képernyőkre, csak hogy 12-es karikával főműsoridőben le lehessen adni. De ne várjunk világmegváltást, amíg a tömegnek ez kell, addig a tömeg ez fogja kapni, akinek meg nem tetszik és ki akar lógni a nyájból, majd megharapja a juhászt.
Remélem ma mindenki kedveskedett valamivel az anyukájának! Tudom, hogy ez is csak egy kreált ünnep, aminek elsősorban a virágárusok és az édességboltok látják legnagyobb hasznát, de azért az a kis befektetett tőke sokkal nagyobb hasznot hozhat, ha meglátod az örömöt éccsanya szemében, ami ugyan pénzben nem kifejezhető, de hát mindenkinek van rá ezer oka, amiért hálás lehet annak, aki felnevelte és legalább ez a genny idő ellensúlyozásra kerül egy kis négy fal közötti örömködéssel.
A kontaktlencséknek hála a napközbeni szundiról is leszoktam, nem merek elaludni, nehogy Freddy Kruger kikészítsen itt az Ady utcában és nem mellesleg az is kényelmetlen lenne, ha rászáradna a cucc a szemgolyómra...akkor aztán lehetne kamillázni mire megkönnyezném az eseményeket annyira, hogy ismét levehetőssé válna a lencse. De így legalább tevékenyen teltek a napok, bár tegnap már nem tudtam futni menni, mire eljutottam volna odáig, már Benjamin Franklines villámos kísérleteket lehetett volna folytatni a kertben. Én meg ugye vezető egyéniség vagyok, egész biztosan belém vágott volna a legelső kisülés és még ha túl is éltem volna, két lépéssel később jött volna a következő, nehogy már ne a sorsnak legyen igaza, úgyhogy inkább itthon maradtam és féltem. Ma meg reggel óta olyan erős és hideg szél fúj, hogy csak azért nem mentem sehova, nehogy táppénzre kerüljek, mert annak csak a játszótársak látnák a kárát a melóban, mást meg szánt szándékkal nem szeretek szopatni, főleg ha meg sem érdemlik, vagy nem egy csinos lányról van szó, de ez már egy kevésbé átvitt értelemben vett szituáció. Munkát nagy lelkesedéssel kerestem, de arra jutottam, hogy csak úgy tudok ellépni a start mezőről, ha Frodóhoz hasonlóan én is elhagyom a megyét, ez viszont innentől kezdve komolyabb előkészületeket igényel. Bár állítólag a melóban is hatalmas előrelépési lehetőségek vannak, amit ráadásul ész nélkül támogat mindenki, aki él és mozog (élek a gyanúperrel, hogy ez csak a népbutító propaganda szöveg, de én majd jól nekik szegezem a kérdést, hogy akkor hogyan is lesz belőlem főnök, tessék mondani), szóval még meglátjuk, hogy mi és hogy is lesz.
A maradék 10 órát még mindenki élvezze ebből a hétvégéből, után még egy kis szundi és újult erővel vetjük magunkat a hiénák elé, hogy a nap végére hamvainkból főnixmadárként újjáéledve egy végeláthatatlan mormota nap szenvedő főszereplőivé váljunk, vagy rosszabb esetben csak statisztáljunk, ha már szöveget nem osztott ránk a sors.
